Az unió a bővítések leállítását tervezi

A Presse a mai nyilvánosságra kerülő országértékelések alapján, már egyértelműen az uniós bővítések leállításáról beszél. A Focus a demográfiai válság következményeit, többek között a nyugdíjkorhatár emelkedését elemzi. A Weltben arról elmélkednek, hogy valóban minden idők legmocskosabb amerikai félidős választási kampánya volt-e a mostani.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilap Wolfgang Böhm Az EU a bővítés leállítását tervezi című cikkében ismerteti a brüsszeli bizottság növekvő kiterjesztési szkepszisét. A brüsszeli bürokratákat a fék behúzásában támogatják olyan befolyásos tagállamok is, mint Németország, vagy Franciaország. Mindkét országban nő az igény, hogy egyes jelöltek számára – pl. Törökország, de néhány balkáni állam részére is – kidolgozzák a teljes jogú tagság alternatíváját.

Az eddigi rendkívül bővítésbarát álláspont feladását Brüsszelben kapcsolatba hozzák az új tagállamok által magukkal hozott problémákkal. Lengyelország nacionalista kormánya jelenleg számos uniós politikai területet blokkol. „S olyasminek, mint Románia és Bulgária, még egyszer nem történhet meg” mondják brüsszeli körökben. Mindkét országnak megígérték a teljes jogú tagságot, még mielőtt a belső reformfolyamatokat befejezték volna. Ezért az unió bővítési képességét érintő jelentés, melyről a lap már előzetes információkat szerzett, ezért előírja a tagjelöltek állapotfelmérését, melyet a leendő tagállamoknak még azelőtt kell teljesíteniük, mielőtt esélyt kapnának a teljes jogú tagságra.

Az uniós bizottságon belül már az országértékelések és a felvételi képességgel kapcsolatos ajánlások kapcsán véleménykülönbségek léptek fel. Néhány biztos határozottabb bírálatot követelt – főként Ankarával szemben – míg mások, mint pl. a brit Peter Mandelson, inkább a konszenzuskeresés és tapintatosabb megfogalmazás mellett szálltak síkra.

E viták miatt sem fogja az unió a belső problémákkal küzdő csatlakozásra váró országok felvételének folyamatát általánosságban felfüggeszteni. Ugyanakkor a Brüsszel megfontolja, hogy ideiglenesen szünetet tartson a bővítési folyamatokban. További bővítés új uniós szerződés és a pénzügyi reform nélkül nem lehetséges. Ezekre azonban legkorábban 2009-ben, de lehet, hogy csak 2013-ban kerül sor, vélekednek Brüsszelben.

A halasztás vélhetően Horvátországot is érinteni fogja, Zágráb már a 2009-es belépésben bízott. A bizottságban most 2011-t, vagy 2012-t tartják reális csatlakozási időpontnak.

Az olyan országoknak, mint Szerbia, Albánia, vagy Ukrajna számára érdemes a teljes jogú tagság alternatívát, vagy köztes állapotát kidolgozni. A jövő év első felében az uniós elnökséget ellátó német kormány új „szomszédsági politikát” kíván javasolni azoknak az országoknak, melyek belátható időn belül nem lesznek az EU tagjai.

Focus (focus.msn.de)

A müncheni hírmagazin A 74 esztendős nyugdíjkorhatár fenyeget címmel ismerteti a kedden bemutatott, Németország immár megállíthatatlan fogyásáról és hanyatlásáról beszámoló demográfiai tanulmányt.

A jelenlegi 82,4 milliós lakosság szám 2050-re 69 és 74 millió közé csökken, álla a Szövetségi Statisztikai Hivatal kiadványában. A lakosság számát az éves bevándorlás határozza majd meg. Abban az évben közel kétszer annyi 60 éves él majd Németországban, mind ahányan születnek. 2005-ben ez a szám még majdnem egyenlő. Amennyiben akkor is tartani kívánnák a jelenlegi 100 kereső korúra 32 nyugdíjas jut arányt, akkor 74, vagy 75 éves nyugdíjkorhatárral kellene számolni. A 2003 óta regisztrált lakosságszám zsugorodás a statisztikusok feltartóztathatatlan.

A számok ismeretében Ursula von der Leyen (CDU) családügyi miniszter-asszony hangsúlyozta: „Az adatok szembeötlővé teszik a németországi demográfiai változások drámaiságát.“ A miniszter-asszony szerint a jelenlegi mentalitás a gyermekkel rendelkezők és nevelők évtizedeken keresztül kialakult rendszeres és strukturális hátrányos megkülönböztetésének következménye. Von der Leyen hozzáfűzte: „Ezzel az a természetes boldogságérzet, optimizmus és erő is elveszett, amit a gyerekek magukkal hoznak.” Döntőnek nevezte, ennek az érzésnek ismételt felfedezését.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali müncheni napilapban Franziska Augstein Az utolsó cseppig című tárcájában azt állítja a globalizmus időközben ideológiává merevedett, de megbukott.

A szerző szerint ez az ideológia ma már azt célozza, hogy a növekvő jövedelmi ollót legitimálja. Olyan menedzser fizetéseket követeljen magában Németországban, mint az Egyesült Államokban és olyan munkabéreket adjon, mint Lengyelországban: Így kell ennek lennie, hiszen ez a globalizáció célja. Esélyekről már nem lehet komolyan beszélni, viszont nyomorról annál inkább, írja Augstein. A globalizációs ideológia a munkanélkülieket teszi felelőssé, mert nem éltek az „esélyeikkel”. Így mossa tisztára a társadalom a lelkiismeretét.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német lapban Torsten Krauel Mocskos, de lényegében normális címmel ír a mostani amerikai félidős választási kampányról.

A demokraták a republikánusok kifürkészése érdekében megalapították a Polgárok a washingtoni felelősségért és etikáért nevű szervezetet. Ami egy ügyvédi agytröszt volt azzal a feladattal, valódi republikánus botrányokat hozzanak bírósági feljelentési, majd ezt követően kampányfilm kész állapotba. A cinikus megjegyzéseket és a hisztériát az ellenzék nyugodtan másokra bízhatta. Azokra az újságírókra, akik azt szuggerálták Bush kisgyerekeket eszik és Rumsfeld élvezi mások kínzását. Azt a lesújtó megfogalmazással „Bush, az amerikai történelem legrosszabb elnöke?” egy olyan történész élt, aki véletlenül személyesen is jóban van Bill Clintonnal.

A demokraták számára is érvényes volt a jelszó megőrizni a látszatot és segíteni a felejtést. Hogy szenátoraik többsége megszavazta az iraki háborút? Beszéljünk inkább Foley szex botrányáról. Vagy magáról a képviselőről, aki szex emaileket küldözgetet egy kongresszusi gyakornoknak, de nem feküdt le vele. Egy demokrata képviselő 1983-ban azonban megtette. S őt nem rúgták ki, mint Foleyt, hanem érdemei elismerése mellett előléptették.

Érdemes ezen felháborodni? Az amerikai választási kampány korábban sem volt filozófusoknak való, a szuperhatalomban mindig is kíméletlenül küzdöttek a hatalomért. 1942 Roosevelt kijelentette: Aki az ellenzékre szavaz, az Hitlert segíti. Amikor Kennedy 1960-ban hátrányba került, Nyugat-Virginiában maffia módszereket is bevetett. Futárok zsákszámra szállították a pénzt. Ma erről egy részvevő úgy fogalmaz: „Senki sem fogja megtudni honnan jött a pénz. Soha!” Az ellenfeleket megfenyegették, könnyen elveszítheti a munkáját. Vagy Bush apja: Amikor 1987-ben egy Connecticutben elítélt gyilkos séta közben megtámadott egy családot George H.W. Bush brutális kampányfilmet csináltatott, mondván ellenfele támogatta, hogy gyilkosok is sétálhassanak. Bush menedzsere a halálos ágyán is bánta. 2002-ben a republikánusok kételkedtek a háromszoros hadirokkant Max Cleland szenátor hazafiságában, mert Bush törvényei ellen voksolt. A szerző végül, a fenti példákra hivatkozva levonja a tanulságot, volt már ennél mocskosabb kampány Amerikában.