Nosztalgia-show a temetésen

A Der Spiegel részletesen beszámol Markus Wolf, az egykori Stasi-tárbornok nosztalgia rendezvénnyé alakult temetéséről. A lap másik cikkében rámutat a holland egészségügyben uralkodó katasztrofális állapotoknak köszönhetik a baloldali SP választási sikerét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról tudósít, hogy a Stasi megfigyelte Horst Köhler szövetségi elnököt.

2006. 11. 26. 10:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazinban Hans Halter Az oroszok tisztelegnek németországi emberük előtt címmel tudósít a Stasi-vezérezredes, Markus Wolf temetéséről.

Markus Wolfot – akit a mozgalomban Misának neveztek – az NDK külföldi hírszerzésének egykori főnökét és állambiztonságiminiszter-helyettesét szombaton eltemették, a berlin-fredrichsfeldei központi temető munkásmozgalmi parcellájában. A pompázatos temetést az egykori NDK még elő előkelőségei eltűnt országukra történő nosztalgikus emlékezéssé alakították.
„Markus Wolf okos, toleráns és emberséges volt. Sármjában mindig ott volt az igazság varázslatossága„ – dicsérte a halott kémet Manfred Wekwerth, az NDK művészeti akadémiájának utolsó elnöke gyászbeszédében. „Életbátorság és életkedv” volt „mottója és igénye„ – állította Wekwerth a német csatlós állam vezető kémjéről, a 40 meghívott családtag és közel 800 gyászoló előtt. Wolf november 9-én 83 éves korában, ágyban párnák között halt meg.

A sírnál szinte a teljes NDK-elit vett búcsút egykori vezérezredesétől. Megjelent a teljes NSZEP–PDS-vezetés, Hans Modrow, aki 1989–90-ben miniszterelnökként fungált; Lothar Bisky, aki követte őt a pártelnökségben; Fritz Streletz (keletnémet néphadsereg) és Werner Großmann (Stasi) vezérezredes, s több száz őszülő pártkáder. De ott voltak a művészet és kultúra képviselői is, hiszen Markus Wolf az 1989-es fordulatot követően költőként és finomkodó úriemberként lépett a nyilvánosság elé.

„Örökké él majd a szívünkben” – mondta Vlagyimir Kotyenyev berlini orosz nagykövet a német gyászolóknak. Hiszen: „Oroszország ( az eredeti szövegben tévedésből Németország szerepel. A szerk.) elveszítette legjobb barátját„. Szabadság korlátozása, kényszerítés és testi sértés miatt 1997-ben jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt titkosszolgálati vezetőről Kotyenyev nagykövet úgy nyilatkozott, hogy Wolfot egész életében az emberi melegség, széles látókör, de mindenekelőtt a hűség jellemezte.

S orosz szempontból nézve tényleg ez az igazság. Hiszen Markus Wolf, akit barátai csak „Misának” neveztek, mindig is az oroszok embere volt. A csatlós államukban a svábföldi születésű Wolf, trükkel és sikerrel képviselte Moszkva érdekeit. 1934-ben oda menekült családjával, a nemzetiszocialisták által üldözött kommunista szülők gyermekeként. Nem sokkal később Misa már szovjet állampolgár. Tökéletesen beszélte gazdái nyelvét, orosz ételeket főzött, s amit a titkosszolgálata – közel tízezer főállású hírszerzője és ötször annyi ügynöke – megszerzett, azt azonnal továbbküldte a nagytestvérnek.

A hírszerzés – vallotta Wolf 1990-ben – kemény szakma. Wolf vezetése alatt, aki erkölcsi skrupulusok nélkül dolgozott, és aki már Sztálin idejében is űzte az ipart, saját embereit éppen úgy feláldozta – a kancellári hivatalba beépített Günter Guillaume-ot, mint a megbízott „Rómeók„ által elcsábított és árulásra indított titkárnőket.

A Stasi szörnyűségeire, melynek három évtizeden keresztül helyettes vezetője volt, egyetlen szót sem vesztegettek a megemlékezők. Egy érzelmes kis zenekar szívszorító dallamokat játszott a messzi Oroszországból. Dalokat a szeretetről, a télről és a halálról. A dalokba néha zsidó ritmusok is keveredtek.
Az árnyékban élő férfi hűségéről, becsületéről, idealizmusáról beszélt a PDS volt vezetője Lothar Bisky, amikor Markus Wolfot testvére, Konrad mellé temették. Alig negyven méterre az „anarchokommunista” apjától, akit szintén a munkásmozgalmi emlékműben talált örök nyugalomra.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilap Köhler évekig volt a Stasi célkeresztjében címmel tudósít arról a hírről, miszerint az NDK hírszerzése hosszú időn keresztül megfigyelte a jelenlegi szövetségi elnököt.

Horst Köhlert (CDU) évekig megfigyelték, erről értesült a német sajtó a Stasi-anyagokat kezelő hivataltól. A megfigyelésének
időszakában Köhler a bonni pénzügyminisztériumban dolgozott. A szövetségi elnöki hivatal egyik szóvivője megerősítette, Köhlert a 80-as évek elején, az NDK-ban tett utazása során megfigyelték.

A Birthler hivatal ( az intézmény vezetőjéről elnevezett, Stasi- iratokat kezelő állami szerv – A szerk.) ugyanakkor a Der Spiegelnek nem volt hajlandó kiadni a Köhlerről készített aktákat, mert az illető személyes érdekeit sértenék. Az elnök – aki februárban ellátogat a Birthler Hivatalba –, a hivatal tájékoztatása szerint már néhány hete tud a Stasi-aktákról, s ezeket megtekintette. Az elnöki hivatal által kiadott nyilatkozat szerint Köhlernek személyesen nincs ellenvetése aktáinak nyilvánosságra hozatalával szemben.
Martin Kothé, az elnöki hivatal szóvivője úgy nyilatkozott a Welt am Sonntagnak, hogy Köhler a nyolcvanas évek elején, a bonni pénzügyminisztérium munkatársaként utazott az NDK-ba. A nyugat-német politikusokat akkoriban rendszeresen megfigyelte az NDK titkosszolgálata, így egy rutineljárásról lehet beszélni. Ellene irányuló rendszeres kémkedésről ebben az értelemben nincs szó.

A ma 63 éves elnök, 1982-től Gerhard Stoltenberg (CDU) akkori
pénzügyminiszter irodavezetőjeként dolgozott. Később a minisztérium elvi osztályát, majd államtitkárként ő irányította a szövetségi pénz- és hitelpolitikát is. Ő vezette például az NDK-val történő gazdasági és pénzügyi csatlakozási tárgyalásokat.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazinban Franz Walter A korábbi maoista klub győzelme címmel elemzi a szerdai hollandiai választások politológiai
tanulságait.

Az ismert göttingai politológus szerint egy korábbi maoista szekta számítható a hollandiai választások valódi győztesének. S ez a hollandiai győzelem a baloldali populizmus iskolapéldája.

Jan Marijnissen baloldali szocialista pártja (SP) majdnem 17 százalékot kapott – megközelítették a szociáldemokrata Munkáspártot (PvdA), mely párt választóinak negyedét már átcsábították.

A SP-t 1972-ben alapították. Az erős hierarchiára épülő alakulatot egészen Marijnissen személyére építették fel, s az egy valódi káderpárt. A párt mandátumainak birtokosai, a maoista hagyományoknak megfelelően bevételeik jelentős részét kötelesek a pártkasszába átutalni, ezért az SP Hollandia leggazdagabb politikai alakulata. Figyelemre méltó, hogy 45 000-es tagságával eléri a klasszikus nagy pártok létszámát. Ami annak a bizonyítéka, hogy a taglétszámcsökkenés nem szükségszerű velejárója a posztindusztriális társadalmaknak. Marijnissen az elmúlt hetekben a televíziós vitákban szorgalmasan gyűjtögette a szavazatokat; mert kitűnő szónok, képes megértetni magát, és az „egyszerű emberek„ ügyvédjeként tudott fellépni.

Az SP önkormányzati pártként vált meghatározó politikai tényezővé. Ingyenes jogi tanácsadással és alternatív egészségügyi ellátással biztosította azok voksait, akiről a társadalom többsége már látszólag lemondott. A privatizált holland
egészségügyben uralkodó állapotok adták a hajtóanyagot a baloldali szocialisták felemelkedéséhez. A párt tagjainak közel ötöde dolgozik az egészségügyben, így jól ismerik az ottani állapotokat, ezért hitelesen bírálhatták annak súlyos problémáit.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.