Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Leon Wieland „Putyin esetében csak megőrizni a nyugalmat” című cikkében ismerteti egy madridi kuka érdekes tartalmát. Ott ugyanis megtalálták a spanyol külügyminisztérium feljegyzéseit az EU állam és kormányfőinek Lahtiban rendezett október 20-i csúcstalálkozójáról. S a kényes anyagból előbb egy bulvárlap, majd a tekintélyes El Pais is részleteket idézett.
A bizalmas besorolású anyagok között a kukabúvárok megtalálták a madridi külügyminisztérium titkos elemzését a kubai helyzetről, valamint Zapatero miniszterelnök külföldi politikusokkal folytatott levelezését is.
Mielőtt a vezető uniós politikusok – az orosz újságírónő Anna Politkovszkaja meggyilkolását követően, valamint annak ismeretében, hogy Moszkva visszautasítja az úgynevezett európai energiacharta aláírását – a Putyinnal elfogyasztandó közös vacsora előtt megpróbáltak egy közös stratégiában megállapodni. A spanyolok a finn miniszterelnök Vanhanen felszólalásával kezdték a feljegyzésüket, aki „egy világos üzenetet” követelt az oroszokkal szemben. Ez éppen úgy az energiapolitika területén érvényesnek kell lennie, mint a „környezetvédelem, emberi jogok, szabad véleménynyilvánítás és Grúzia esetében is“. Az uniós bizottság elnöke, Barroso úgy vélekedett: „Kölcsönösen függünk egymástól. Szükségünk van az energiájukra, nekik a mi piacainkra.“ Azonban Európának más szállítókkal is kapcsolatban kell maradniuk: Norvégia, Algéria, Törökország. „Alapvetőnek”, nevezte Barroso, hogy a Putyinnal való kapcsolatban, „megőrizzék a nyugalmat.”
A dán miniszterelnök Rasmussen úgy vélte, hogy a vacsora során Grúziáról és Csecsenföldről is beszélni kellene. Ehhez az állásponthoz csatlakozott spanyol kollégája Zapatero, aki azt követelte, „közös frontot” hozzanak létre.
Merkel az energiaellátásban a „diverzifikációt…alapvetőnek” nevezte. S mivel egyszerre mindent nem lehet elérni, úgy vélekedett az uniónak meg kell jelölni a prioritásait. „Oroszországot a konstruktív pozícióhoz kell segíteni. Az EU tárgyalási pozíciója kellően szolid.” fogalmazott a német kancellár. Tony Blair „európai vezetőerőt” hiányolt, s összekapcsolta a biztos energiaellátás kérdését a klímaváltozással, a szennyezőanyag kibocsátás és a megújuló energiaellátás ügyével.
Kaczynskinek is tetszett a „diverzifikáció” kifejezés. Oroszország mellett, szerinte az uniónak „délre és keletre, Kazahsztánra és Grúzia felé“ kell tekinteni. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy „Grúziát stabilizálják“. Olyan témák esetében, mint értékek és demokratikus alapok, nem szabad az EU-nak „kételkednie”.
Az osztrák kancellár arra utalt, hogy az uniós energiapolitikában a „belső piac nem működik“, mert nincs átláthatóság és ezért ezt a piacot „liberalizálni” kell. Egyébként Oroszországra szükség van olyan témákban, mint „a Balkán, a Közel-Kelet, Korea és Irán“.
Gyurcsány Ferenc az Oroszországgal fenntartott kapcsolatot „aszimmetrikusnak” nevezte, majd megjegyezte: „Képesek a gázellátást egy hónapra elzárni és úgy kárt okozni, hogy attól ők maguk bármilyen veszteséget elszenvednének”.
Az unió külpolitikai megbízottja, Solana szintén alapkérdéseket feszegetett: Norvégiát leszámítva, „minden gázkitermelő ország instabil”. Ezért azt ajánlotta, hogy az Unió ismét gondolkodjon el az atomenergia felhasználásának lehetőségén. E tekintetben egyetértett vele a belga miniszterelnök, aki azt tanácsolta: „Nem szabad Putyinnal szemben védekező álláspontot elfoglalni.“
Igazi támadókedvet azonban csak Putyin kapcsán jegyeztek fel, aki tudatta Zapateroval, hogy nincs szüksége a korrupció ügyében kioktatásra, amikor egyre több spanyol polgármester vándorol éppen emiatt börtönbe. S ami az „orosz maffiát” illeti, üzente Prodinak, az közismert, hogy a maffia „olasz találmány.”
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Az SPÖ szerdáig ad határidőt címmel elemzi a bécsi koalíciós tárgyalások elakadásának várható következményeit. Elemzők szerint valószínűtlen, hogy nagykoalíció alakul és mind nagyobb az előrehozott választások esélye.
A pártelnökök legutóbbi csúcstalálkozóján is csak a nagykoalícióról való végleges döntés elhalasztásáról tudtak dönteni. Az osztrák szocialisták (SPÖ) pártigazgatója, Norbert Darabos szerint „az emberek türelme elfogyott”. Az asztalon fekszik az SPÖ, javaslata, mely a tartalmi tárgyalások megkezdését ajánlja. „Ha az ajánlatot a Néppárt (ÖVP) szerdáig nem fogadja el, akkor vége„, nyilatkozta Darabos. Ez nem ultimátum, hanem a helyzet „józan mérlegelése” vélekedett a szocialista politikus. „Betelt a pohár”, nyilatkozta a Josef Pröll (ÖVP) mezőgazdasági miniszter: „A hét közepéig dönteni kell.”
Neves politológusok szombaton kétségüknek adtak hangot, a nagykoalíció létrejöttét illetően. Még szabadkoznak attól, hogy halottnak nyilvánítsák a halottat, vélekedett Anton Pelinka a vörös-fekete koalíció létrejöttét illetően. A végeleges kudarc a jövő héten válik nyilvánvalóvá, vagy akár hivatalossá, állította Pelinka.
Peter Filzmaier bírálta a nagypártokat, hogy a kommunikációs logikát követték. A médián keresztül barátságtalan dolgokat vágtak egymás fejéhez és ezáltal a „tárgyalások logikáját” a háttérbe szorították.
Ha most vasárnap lennének választások, akkor a szocialisták és a zöldek gyarapíthatnák parlamenti képviselőik számát. Erre a megállapításra jutott a baloldali Profil megbízásából az OGM közvéleménykutató intézet. Eszerint az SPÖ 38 százalékkal győzne, a zöldek 14 százalékot kapnának, ezzel 52 százalékkal vékony többséget kapna egy vörös-zöld koalíció. Az ÖVP jelenleg 32 százalékra számíthat, az FPÖ a voksok 13 százalékát kapná. A maradék 3 százalékon a kis pártok osztoznának, így a azok – beleértve Jörg Haider Szövetség Ausztria jövőjéért nevű alakulatát is – már nem kerülnének be az osztrák nemzetgyűlésbe.
Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazin Korai start a jelölt-rulettben című cikkében elemzi a keddi félidőben tartott választások hatásait a 2008-as kampányra.
Alighogy véget értek a kongresszusi választások a következő kampány máris elkezdődött. Ki költözik be alig két év múlva a Fehér Házba? Az első jelölt már bejelentette indulását: Tom Vilsack, Iowa állam demokrata párti magabiztos kormányzója. „Még egyetlen versenyben sem veszítettem” mondta Vilsack.
Vilsack egyike azoknak, aki már megkezdte esélyeinek felmérését, s a kik a kongresszusi választásokat egyfajta barométernek tekintik. A kapitóliumi hatalomváltás nem csak Bush Irak politikájáról rendezett népszavazás volt, hanem az elnök és pártjának vezetési stílusa elleni tiltakozás is. Mindenekelőtt fundamentalista republikánus képviselők veszítették el posztjukat. Helyettük a mérsékelt demokraták térnyerése jellemezte a voksolástkat.
Ez rossz hír Hillary Clintonnak. A New York-i szenátorasszony – éppen úgy, mint Bush – a politikai múlt szimbóluma. Ez érvényes olyan párttársaira, mint az egykori alelnök Al Gore-ra, vagy Bush 2004-es kihívója John Kerryre. Új arcok és a centrumban politizáló személyek, viszont profitálhatnak a lakossági hangulat megváltozásából, mint pl. a karizmatikus szenátor, Barack Obama, vagy Joseph Biden a külügyi bizottság egyik meghatározó személyisége.
A republikánusok soraiban három esélyes Bush utóddal számolnak: a korábbi New York-i polgármestert Rudolph Giulianit, Mitt Romney a távozó Massachusetts-i kormányzó, s az egykori vietnami veterán John McCain szenátor. Giuliani a leginkább liberálisok köztük, ő már többször is szembeszállt pártja hivatalos irányvonalával, mint az történt, pl. az abortusz kérdésében. Romney inkább a jobboldali konzervatív szárnyhoz számítható, míg McCain megpróbál, mindkét oldalnak tetszeni.
A történelem azt mutatja, hogy Vilsack és Romney indul a legnagyobb eséllyel: Az utolsó választások azt mutatják, hogy a legtöbb választást kormányzók nyerték. A szenátorok közül az utolsó győztes, aki képes volt elfoglalni az ovális irodát, az 1960-ban John F. Kennedy volt. Azóta 55 szenátor próbálkozott eredménytelenül.
origo.hu
Jövő héten már havazás és ónos eső is lehet
