Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Daniel Deckers Afgán rekordok című cikkében foglalkozik az ország megállíthatatlanul növekvő kábítószerexportjával. A tálib rezsim bukása után öt esztendővel is az exportált heroin 90 százaléka Afganisztánból származik. S egyelőre semmi nyoma sincs annak, hogy csökkenne a megtermelt mennyiség, vélekednek a bécsi székhelyű Kábítószer és Szervezett Bűnözés Ellenes Hivatal (UNODC) munkatársai.
Ebben az évben egy újabb rekordterméssel számolnak az UNODC szakértői. Az előző esztendőhöz viszonyítva főként az ország déli Helmand és Kandahar tartományaiban termesztett heroin termőterülete 59 százalékkal, a mennyisége 49 százalékkal emelkedett.
A UNODC és a Világbank által az afgán „kábítószeriparról” készített elemzése arra a következtetésre jut, hogy a máktermesztés tiltásával és a mákföldek elpusztításával nem sikerült ezt a mindinkább virágzó gazdasági ágat szétverni. Az egyik régió termeléscsökkenését azonnal kiegyenlítette az ország egy másik területének termésnövekedése, vagy az elpusztított mákültetvényeken rövid szünet után ismét megindult a növény termesztése.
A két intézmény szerint az eddig kábítószer-ellenes stratégiából nemcsak a kitartás és az átütő erő hiányzott, de az eddigi háború számos negatív következménnyel is járt, mint például a népcsoportokon átívelő maffiastruktúrák kialakulása.
Ezzel együtt a biztonsági szolgálatokban és a kormányzati apparátusban példátlan méretűvé tette a kábítószeripar a korrupciót és a védelmi pénzeket. A tanulmány készítőinek meggyőződése szerint mára az egész „ipart” egy olyan kis csoport ellenőrzi, amely kiváló kapcsolatokkal rendelkezik a hadsereg és a rendőrség vezetésével, s jó viszonyban van az ország kormányzati tényezőivel is.
Az afgán belügyminisztérium e tekintetben különösen dicstelen szerepet játszik. Az elsődlegesen az amerikai elvárásoknak megfelelően kidolgozott drogstratégia szenvedő alanyai a legszegényebb afgánok.
Aki kisparasztként vagy földművesként nem talál más kenyérkereseti lehetőséget, mint a máktermesztést, de nem fizet védelmi pénzt, vagy nem keni meg a befolyásos politikusokat, azzal a hivatalos kábítószer-ellenes politika sokkal keményebben bánik, mint a mind jobban kiépülő szervezett bűnözői struktúrákkal.
A tanulmány szerint az ún. Havala rendszer – a muzulmán világban széles körben elterjedt, nem hivatalos bankrendszer – is szorosabb ellenőrzésre szorulna. Jelenleg nemcsak az illegálisan Nyugaton tartózkodó személyek küldik így haza keresetüket, de nagymértékben a pénzmosás egyik elem is.
A tanulmány szerint pénzmosásban azonban számos nyugati bank is részt vesz – miként a nyugati heroinigény az, ami az afgán kábítószeripart mozgásban tartja.
Der Spiegel
A baloldali hírmagazin Az európaiak ellenállnak a további csapatküldésekre vonatkozó követeléseknek című cikkével összefoglalja a rigai NATO-csúcs keddi történéseit.
Németország, Olaszország – éppen úgy, mint Franciaország vagy Spanyolország – nem kíván további katonákat küldeni Afganisztánba. Ez annak a kétórás hivatalos vacsorának a rezüméje, amellyel kezdetét vette a rigai NATO-csúcs. A találkozó után Romano Prodi megjegyezte: „Álláspontunk változatlan éppen úgy, mint Franciaországé, Spanyolországé és Németországé.”
Franciaország legfeljebb azt tartja elképzelhetőnek, hogy egyes esetekben és felkérésre olyan régiókba is küldjön katonákat, amelyek nem szerepeltek az eredeti tervekben. A spanyol honvédelmi miniszter szerint országa szükség esetén orvosokkal és mentőhelikopterekkel kíván segíteni. Véleménye szerint értelmetlen lenne az ország nyugati részén állomásozó csapatokat délre irányítani, hiszen ezzel azon területek biztonsága romlana.
A NATO-csúcs második napján a tagállamok ma ismét az afganisztáni helyzettel foglalkoznak. James Appathurai, a NATO főtitkárának szóvivője szerint Jaap de Hoop Scheffer arra számít, a csúcstalálkozón megállapodnak arról, hogy a tagállamok bárhol és bármikor készek segíteni bajba jutott szövetségeseiknek.
Bild Zeitung (bild.t-online.de)
A legnagyobb példányszámú német bulvárlap Rüttgers lesz a CDU Lafontaine-je című cikkében foglalkozik a német kereszténydemokraták soraiban feltűnő baloldali populizmussal.
CDU-kongresszus egyik szünetében vezető kereszténydemokrata politikusok összedugták a fejüket. Tanácskozásuk témája a „párt lázadója“, Jürgen Rüttgers északrajna-vesztfáliai miniszterelnök volt. „Remélhetően, nem ő lesz a mi Lafontainenünk!“ – vélekedett egyikük.
Oskar Lafontaine a Schröder-kormány első pénzügyminisztere, aki balról előzte a szociáldemokratákat, aki maga is szeretett volna kancellár lenni, s aki végül bedobta a törölközőt.
A két politikus között sokkal több a hasonlóság, mint azt első pillanatban gondolnánk. Mindkettő katolikus, tehetséges és kiszámíthatatlan – és mindketten a munkásság vezetőjének és néptribunnak érzik magukat! Rüttgers például kijelentette, „Németországban több időt vesztegetnek ünnepi beszédekre, mint sztrájkokra“.
Egy igazi „vörös fekete“ (fekete a CDU pártszíne – a szerk.) – a 2005-ben lett Rüttgersből, miután megnyerte az északrajna-vesztfáliai tartományi választásokat. Például szociális alapon a televíziós előfizetési díjak csökkentését követelte, vagy a volt szociáldemokrata miniszterelnök, Johannes Rau hagyományára hivatkozott.
S Rüttgers – miként azt Lafontaine is tette – szívesen vitatkozik saját pártjával, tekintet nélkül a politikai károkra. „A CDU nem a kapitalizmus pártja. Nem volt, most sem az, és nem is válik azzá!“
A 2005 őszi szövetségi választásokat követően többször is támadta Merkel reformpolitikáját, miként Lafontaine is gyakran bírálta Schröder Agenda 2010 névre keresztelt menetrendjét. Szerinte a lipcsei reformkongresszus határozatai vezettek a nagykoalícióhoz! Időközben a fagypontra hűlt Merkelhez fűződő viszonya. A közvélemény-kutatásokban jól szerepelt, de a párton belül elszigetelődött.
Nyáron szinte hadat üzent a pártjának, amikor kijelentette, hogy a CDU-nak búcsút kell intenie néhány alapvető hazugságnak.
A kancellár asszony számára igencsak veszélyes lehet az önjelölt néptribun – mint ahogy Lafontaine is szerepet játszott Schröder bukásában. Hiszen még a drezdai pártkongresszuson azzal fenyegetőzött Rüttgers: „Egyesek nem kívánják azt a nyugtalanságot, amelyet én okoztam. De én céljaimért tovább harcolok!”
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről
