Még csak 16 év telt el a népköztársaság bukása óta, de az akkori sorsfordító események már a „politikailag korrekt” klisékbe merevedtek: nem csak az azóta felnövekedett új generációk, hanem még az eseményekben személyesen résztvevők számára is. Nevek, arcok, vélemények, cselekedetek emléke merült el a kollektív feledésben. Nevek, arcok vélemények, cselekedetek értékelődtek át a jelen viszonyaira hangolva. Stefka István interjúkötete forrásértékű történelmi mozaik, amelyből kibontakozik a rendszerváltozás ezer arca: a személyes inspirációk, elkötelezettségek, eleve elrendelések, lelki és anyagi kényszerek, intuíciók, és tévutak bonyolult hálózata. A XX. századi magyar múlt, mindaz, amiből a jelenünk építkezik. Hiszen a 89-90-es évekbeli vértelen fordulat szervesen összefügg 1956 forradalmával, ami elválaszthatatlan az ország 1946-48 közötti erőszakos szovjetesítésétől. És a személyes vallomások szálai van, hogy egészen a Tanácsköztársaságig, Kun Béláig, és Károlyiig vezetnek.
Hogyan élte át a történteket, és hogyan értékeli egykori cselekedeteit a ma tükrében Csurka István és Tamás Gáspár Miklós? Raj Tamás és Kozma Imre? Szűrös Mátyás és Hack Péter? Duray Miklós és Tőkés László, vagy éppen Orbán Viktor és Bihari Mihály. Politikusok, tudósok, művészek, Isten szolgái, határon innen és túl, a barikád mindkét oldaláról.
A riporter felvetései és az események alakításában résztvevők válaszai a legfontosabb kérdés körül örvénylenek: mi történt, mi történik velünk valójában?
Összeesküvés áldozata az ország, a rendszerváltozás csupán csak békés kifosztásunk ügyes koreográfiája volt? Vagy éppen ellenkezőleg: a régen várt és megharcolt lehetőség a felemelkedésre? Voltak-e hibák, és mik voltak azok? Ki miben érzi magát felelősnek, és mire büszke?
Személyes vallomások közös múltunkról, amit már félig-meddig el is feledtünk. Ki emlékszik már arra, hogyan is kezdődött, és miként ment végbe a kisgazda vagy éppen a kereszténydemokrata párt szétzüllése? Szétzüllesztették, vagy talán a diktatúra utáni történelmi tehetetlenségi nyomaték működött? Mi volt mindebben a szerepe a titkosszolgálatoknak? Hogyan szorultak háttérbe annak a törekvésnek a képviselői, akik a hiteles szociáldemokráciát szerették volna feltámasztani a rendszerváltozás után? Miként lettek az egykori engesztelhetetlen antikommunista ellenzékiekből a jogutód szocialisták szekértolói? Rengeteg kérdés, amikre választ persze nem adhat Stefka István kötete, de a félszáz interjúból olyan kép rajzolódik ki, ami nemcsak hogy túl mutat a közhelyeken, de segít értelmezni a jelen látszólag oktalan gyűlölködéseit. Azt, hogy azok a bizonyos politikai „árkok”, amiket a baloldali kurzusok olyannyira szeretnének végleg betemetni, mikor keletkeztek és miért.
Stefka István interjúi arra világítanak rá, hogy a törésvonalak nem ott húzódnak, ahol a politika hivatásos magyarázóinak kánonja szerint lenniük kellene. A kötet előszavának címe „Elszabotált rendszerváltozás”. Ugró Miklós esszéjében azt írja, a rendszerváltozás 16 évvel ezelőtt csak elkezdődött, de a mai napig nem fejeződött be. Rajtunk is áll, hogyan lesz tovább. „Még most sem, sohasem késő” – figyelmeztet. Mi történik itt? – teszi fel a kérdést Stefka István. Interjúkötetét forgatva inspirációt, erőt, tudást meríthetünk saját felelősségünk tényének elfogadásához, és a cselekvéshez egyaránt.
(A kötet a Kairosz kiadó gondozásában jelent meg. Információk a www.kairosz.hu internetcímen)
origo.hu
Fiktívszámla-gyárat számolt fel a NAV
