Der Standard (derstandard.at)
A baloldali-liberális osztrák napilap Európa túlzottan félős címmel készített interjút Vlagyimir Milovval, volt orosz energiaügyi miniszter-helyettessel, a Moszkvai Energiapolitikai Intézet vezetőjével. Milov helyesnek nevezte, hogy vizsgálóbizottság alakult Ausztriában, mely a Raiffeisen Bank befektetési leányvállalatának szerepét vizsgálja az orosz-ukrán gázegyezményben. Az interjú alany szerint ne tudható pontosan ki az igazi kedvezményezettje a Roszukrenergo, illetve a Gazprombank által fele-fel arányban birtokolt cégrészeknek. Az efféle konzorcium alakítás ötlete és a Raiffeisen bevonásának gondolata a 90-es évekre megy vissza, amikor a magas pozícióban lévő Gazprom menedzserek Ausztriában dolgoztak.
Milov nem zárta ki, hogy lehet valami azokban a híresztelésekben, miszerint a Roszukrenergo (RUE) kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel. Milov szerint az gázháborút mesterségesen keltették, hogy a RUE haszonélvezői keressenek az ügyön. Julija Timosenko szívesen szakított volna a RUE hasznából és ezért szította a konfliktust. RUE igen gyorsan megjelent közvetítőként a színen. Az egész konstrukció célja volt, hogy magas rangú politikusokat is bevonjanak a rendszerbe. Az ügy egyetlen haszonélvezője a RUE lett.
Az interjúalany szerint érthető, ha a Gazprom tevékenységét az EU-ban óvatossággal kezelik, hiszen a cég egy tekintélyelvű államot képvisel, mely nyersanyagait felhasználja a politikai befolyásolásra. Ha Oroszország liberalizálja a gázszektorát és ugyanolyan feltételeket biztosít a külföldieknek, akkor a Gazpromnak is szabad Európában tevékenykednie. Milov szerint a Gazprom jelenleg súlyos szállítási nehézségekkel küzd, ennek legfontosabb oka, hogy a cég az elmúlt 15 évben keveset költött az új mezők feltárására is kitermelésére.
Az intézet vezetője szerint azok a csoportok fenyegetik Oroszországban az EU-t a kínai gázexporttal, akik keresni szeretnének a gázvezeték építésen. Pekinggel ugyan aláírtak egy megegyezést, de abban csak a szállítandó mennyiség szerepelt, de ár nem. Ő úgy értesült, hogy nagyjából 1000 m3-ként hatvan dollárt kérnének, míg Európa 250-t fizet. Ilyen kérdésről csak Oroszországban lehet komolyan gondolkodni. Nem zárom ki, fogalmazott Milov, hogy ebbe az irányba is történjen valami, talán a következő tíz évben. Abban azonban bízom, hogy addig felelős tényezők döntenek az országban. Európa marad továbbra is az orosz gáz legjobb piaca.
Európa túlzottan félős, vélekedik az egykori miniszter-helyettes. Az orosz gáz aránya ugyan magas az európai importgázon belül, azonban jóval kisebb az orosz gáz aránya, alig öt százalék, ha az egész nyugat-európai energiahordozó felhasználásra tekintünk. Az uniós átlagnál ugyan jobban függ az orosz gáztól Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Törökország – de ez az azeri és iráni gázszállításokkal könnyen ellentételezhető, vélekedett Milov.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Susanna Bastaroli és Doris Kraus Uniós blamázs az EU-Oroszország csúcs előtt című cikkükben még megrendezése előtt temetik a mai találkozót. Bekövetkezett pontosan az a forgatókönyv, amit az unió szeretett volna elkerülni: egy elbizonytalanodott, megosztott EU találkozik ma egy a magabiztosságtól duzzadó orosz elnökkel. Még az új partnerségi megállapodásra vonatkozó tárgyalási mandátumot sem tud felmutatni a finn elnökség.
Lengyelország a hektikus közvetítési kísérletek ellenére marad a Moszkvával megkötendő megállapodás megtorpedózásánál. A vétó oka az oroszok általa lengyel húskészítményekre kivetett importtilalom. S most Moszkva az egész uniót fenyegeti behozatali tilalommal, de egyúttal tagadja, hogy az importtilalomnak bármi köze lenne a lengyel vétóhoz.
A csúcstalálkozó előtti blamázs miatt Oroszország még inkább nyeregben érzi magát – hiszen Moszkvának sikerült megosztani az uniót. A „régi” EU tagállamok számára elsődleges a jól működő energiapartnerség. S ezért készek, akár engedményekre is – pl. emberjogi kérdésekben becsukják az egyik szemüket. Az „új” kelet-európai tagállamok ezzel szemben Moszkvától fenyegetve érzik magukat.
A rossz hangulatot csak növeli, hogy az EU-nak nincs ellenszere, amivel felvehetné a harcot Moszkva energia „kereskedelmi” fegyverével. Ez világossá vált januárban, amikor, az oroszok elzárták az Ukrajnába irányuló vezetékek csapjait. Európa egyszerűen függ Oroszországtól, Moszkva szállítja az unió gázfogyasztásának negyedét. A 2007-ben lejáró régi kereskedelmi szerződés helyébe szánt újban szerették volna részletesen szabályozni az energia kereskedelmet is. Az európaiak bíztak abban, hogy Moszkva kész lesz bizonyos engedményekre is, pl. megnyitja az uniós cégek előtt az orosz energiapiacot is.
Tekintettel erre a rendkívül szerencsétlen párosításra – erős Oroszország és megosztott EU – szakértők a legrosszabbtól tartanak. „AZ EU és Oroszország kapcsolata az egyik válságtól a másikig bukdácsol”, nyilatkozta Neil Melvin a brüsszeli European Centre for Policy Studies munkatársa.
Belső vitáikkal az uniós államok Oroszország kezére játszottak, véli Melvin. Vlagyimir Putyin amúgy sem akart semmiféle komolyabb szerződésről tárgyalni az unióval. Az elemző szerint, az orosz elnök csak egy semmitmondó egyezségben érdekelt, mely nem akadályozza abban, hogy az energiaimportról kétoldalú szerződéseket kössön.
Nem csak a lengyel húsügy árnyékolja be a mai csúcstalálkozót. Moszkva azzal fenyegetőzik, hogy január elsejével betiltja a teljes uniós húsimportot. A döntést Bulgária és Románia csatlakozásával indokolják, ahol felütötte fejét a sertéspestis. Az unió felháborodott ezen, s szóvá kívánja tenni a lépést Helsinkiben. Ausztria mintegy 10 millió euró értékben exportál húst Oroszországba.
Ez azonban aligha hatja meg Moszkvát. Ezt mutatta Lengyelország esete. Annak ellenére, hogy az uniós élelmiszerellenőrök Lengyelországban megerősítették, az importstop nincs arányban a felmerült problémákkal, Moszkva kemény marad: a lengyel hús nem felel meg az orosz élelmiszer előírásoknak. Varsó ezzel szemben a Kreml politikai szankcióját látja a lépésben.
De a lengyelek is éppen olyan makacsok maradtak és csütörtökön visszautasították a finn elnökség kompromisszumos javaslatát: Helsinki megígérte, hogy követelni fogja Moszkvától a kereskedelmi embargó gyors feloldását. Amennyiben ez nem történne meg, akkor felfüggeszti a kétoldalú tárgyalásokat. Ez ígéret sem volt elég Varsónak, hogy lemondjon a vétójogának gyakorlásáról.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Klaus-Dieter Frankenberger Tanácstalanul Hágában című cikkében ismerteti a választásokat követően kialakult holland belpolitikai káoszt. A káosz bizonyos értelemben megfelel az európai folyamatoknak. Az unióban egyre erősödik a politikai polarizáció nő a pártok közötti szakadék. Az várható volt a miniszterelnök reformjait követően, hogy a szociáldemokratáktól balra álló pártok megerősödnek. Történt ez annak ellenére, hogy eme reformlépések első eredményei már láthatóak.
De Hollandiában sem tetszik a választóknak a jóléti állam leépítése. Ez éppen úgy európai törvényszerűségnek tűnik, mint a bevándorlásról és a kudarcot valló integrációról zajló viták. Naivitás volt azt hinni, hogy a bevándorlás ügye nem játszik komoly szerepet a választásokon. Ezt mutatta a bevándorlást bíráló Geert Wilders kiváló eredménye – mi mást lehetett volna várni Fortyun, van Gogh és Hirsi Ali után? Azt, hogy azok is növelték támogatottságukat, akik minden bevándorlót legalizálni kívánnak, jól mutatja a szélek megerősödését.
A mostani eredmény nem sok jó ígér az EU politikában sem. Hiszen éppen a holland választók voltak azok, akik elutasították az alkotmányos szerződést. Most a politikai helyzet még bonyolultabb, még kiszámíthatatlanabb lett. S az a remény, hogy ebbe a szerződésbe ismételten életet lehetne lehelni, még egy pofont kapott.
origo.hu
Jövő héten már havazás és ónos eső is lehet
