Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Christiane Hoffmann Berezovszkij ismeri a veszélyt című cikkében foglalkozik a Londonban élő orosz milliárdosnak a Litvinyeko-ügyben betöltött szerepével.
Berezovszkij és Litvinyenko ismeretsége, még a posztszovjet vadkapitalizmus időszakára nyúlik vissza, amikor a többé-kevésbé kétes „üzletemberek” a féllegális és törvényileg nem szabályozott területeken, állami hitelek, privilégiumok és egy kaotikus privatizáció következtében rövid időn belül iparmágnásokká váltak. A kulisszák mögött megpróbálta a KGB utódszervezete, az FSZB gazdasági befolyását biztosítani, így maguk a titkosszolgálatok is beszálltak a vagyon felosztásáért folytatott harcokba.
Már Litvinyenko és Berezovszkij 1994-es megismerkedése is egy merénylettel állt kapcsolatban. Litvinyenko, aki akkor az FSZB szervezett bűnözéssel foglalkozó különleges egységének ügynöke volt, foglalkozott egy Berezovszkij elleni merénylettel. Berezovszkij, aki ekkoriban autókereskedőként szedte meg magát, könnyebb sérülésekkel túlélt egy merényletet, miközben a bomba széttépte sofőrje fejét. Annak ellenére, hogy a nyomozás nem járt eredménnyel, ettől kezdve kapcsolatban maradtak.
Az ügynök különleges egysége egyre inkább maga is a szervezett bűnözés eszközeivel harcolt, és egyre jobban a nemkívánatossá nyilvánított üzletemberek likvidálására specializálódott. Négy évvel később, amikor Berezovszkij hatalma csúcsára jutott, figyelmeztette az FSZB-s barátja, hogy a titkosszolgálat egy osztaga az oligarcha meggyilkolását tervezi. Berezovszkijnak sikerült a terveket megakadályozni.
Ez a híresztelések, intrikák korszaka volt, amikor a politika elválaszthatatlanul összefonódott a gazdasággal, a bűnözéssel és a titkosszolgálatokkal. A számtalan gyilkosság szinte egyetlen elkövetőjét sem találták meg. Ez az az időszak, amikor az orosz hatalmi központ, a Kreml dolgozószobái egyre gyakrabban üresek maradtak, miközben a betegeskedő Jelcin – akit a G7-es Berezovszkij vezette oligarchacsoport 1996-ban ismét hatalomra segített – idejének nagy részét dácsájában, szanatóriumban és kórházban töltötte.
Ez az időszak az elnök „környezetének” az ún. család nagy napjai, a „házi politikai bizottságé” a valódi hatalmat gyakorló köré, melynek Berezovszkij is tagja. „Mi segítünk az elnöknek a döntések meghozatalában” – nyilatkozta akkoriban a mágnás.
Ügyesen tette szövetségesévé, állítólag nagylelkű ajándékaival Tatjána Gyacsenkót, az elnök befolyásos lányát. Az emberi gyengeségek iránti csalhatatlan érzéke, melyhez embertársainak megvásárolhatóságának és kiszámíthatóságába vetett szilárd hit párosult, kiváló kommunikációs képesség és az oroszoknál szokatlan simulékonyság jellemezte. Berezovszkij hatalma csúcsán nemcsak az elnök és lányának befolyását, de televíziós csatornákat, újságokat és számos vállalkozást birtokolt. Köztük egy bankot és egy olajipari céget, valamint a nemzetbiztonsági tanács helyettes titkárának címét.
„Berezovszkij a mi elnökünk” – hirdette anno egy orosz lap szalagcíme. „A legjobb befektetés, amivel egy orosz üzletember tehet, az a politikába történő befektetés“ – nyilatkozta ő maga. Minden más befolyásos milliárdosnál jobban megfelel Berezovszkij a gazdag és befolyásos zsidó sztereotípiájának, aki az orosz hatalmi küzdelmek labirintusában mozgatta a szálakat.
Rendszeresen vádolták korrupcióval, pénzmosással és bérgyilkossággal. Sohasem tudták ezeket a vádakat bizonyítani. A Forbes magazinban Paul Hlebnyikov 1996-ban Berezovszkijt a „Kreml keresztapjának“ nevezte. Később a megtámadott elveszítette az általa kezdeményezett pert. Ugyanakkor Hlebnyikovot 2004-ben meggyilkolták.
Amikor a Jelcin utódlásáért folytatott küzdelmekben, Berezovszkij az egykori miniszterelnökre Csernomirgyinre fogadott, akkor kezdett hanyatlani az oligarcha szerencsecsillaga. Vállalati irodáiban végrehajtott házkutatások alkalmával talált terhelő anyagok, egy korrupciós ügy, melyben az elnök legszűkebb környezete is érintett, védekező pozícióba kényszerítették. Azért, hogy a titkosszolgálat vele ellenséges elemeit ellensúlyozza, az oligarcha előbb a „liberálisként” számon tartott Putyint támogatja. Azonban viszonylag korán összevesztek. Berezovszkij vált, aki az első csecsen háborútól fogva szoros kapcsolatokat tartott fent a szeparatistákkal, az új elnök agresszív csecsenföldi politikájának leghangosabb kritikusává.
Litvinyenko sem értett egyet az FSZB csecsenföldi akcióival, ezért később azzal vádolta a szolgálatot, hogy az áll az oroszországi lakóházak ellen 1999-ben elkövetett merényletek mögött. Amikor a volt ügynök hat évvel ezelőtt elmenekült Oroszországból, akkor Berezovszkijban talál baráti támaszra. A milliárdos biztonsági tanácsadója lesz, és családostól beköltözik az oligarcha által rendelkezésre bocsátott házba, melyben más Kreml kritikusok is menedéket találtak, többek között Ahmed Zakajev, a csecsen külügyminiszter.
Maga Berezovszkij sem tért vissza 2000 végén Oroszországba, hanem 25 évvel fiatalabb feleségével és két kisgyermekével előbb Nizzában telepedett le, majd Londonba költözött.
Focus (focus.de)
A müncheni hírmagazin Stoiber pályafutásának „utolsó szakasza” című cikkében tudósít a bajor miniszterelnök visszavonulási terveiről.
Elérkezett „politikai karrierjének utolsó szakaszához” nyilatkozta a CSU elnöke Münchenben. Azt, hogy ezek a szavak nem véletlenül csúsztak ki a száján, azt az alkalom is jelezte, a bajor miniszterelnök a tartományi gyűlésbe delegált újságírók hagyományos karácsonyi fogadásán beszélt erről.
E szavakkal vezette fel Stoiber a CSU generációváltását, s hangsúlyozta az általa 13 éve vezetett kormányt is szeretné „idejében” megfiatalítani. Bár ez a bejelentés nem számít igazán újnak, mégis felmerül a kérdés, miért most állt elő távozásának a kérdésével a bajor miniszterelnök.
Egy aligha meglepő kormányzati munkaértékelés után, a CSU elnöke óvott az NPD megerősödésének veszélyétől, majd ezt követték az „utolsó szakaszt“ emlegető szavai. Stoiber szerint már csak egy nagy feladat áll előtte, amivel vélhetően az alkalmasnak tartott utód kinevelésére és felépítésére célzott. Hiszen a trónörökös személye még kiadó a bajor szabad államban.
A nagy szenzáció mégis elmaradt, hiszen mint korábban annyiszor, Stoiber most is számos kérdést homályban hagyott. Nem nevezte meg a hatalomátadás pontos időpontját sem: „Adjanak lehetőséget a meglepetésnek!“ válaszolt a miniszterelnök az ezt firtató kérdésre. S nem csak a kerékpárversenyből tudható, hogy az utolsó szakasz igen hosszú ideig tarthat.
Die Presse (diperesse.com)
A konzervatív osztrák lap Lemondani a harci bevetésekről című cikkében foglalkozik a hivatalosan ma megjelenő Baker-jelentéssel.
A James Baker volt amerikai külügyminiszter vezette szakértői csapat ma hozza nyilvánosságra a leendő washingtoni Irak-politikával kapcsolatos ajánlásait. A sajtótudósítások szerint az ún. Baker-bizottság alapvető irányváltást ajánl majd a washingtoni adminisztrációnak. Az amerikai hadseregnek egyre inkább ki kell vonnia magát a közvetlen katonai összecsapásokból, és ehelyett az iraki biztonsági erők támogatására kell koncentrálnia.
Ugyanakkor a csapatkivonásra konkrét határidőt nem javasolnak. Az amerikai médiainformációk szerint az Irakban állomásozó csapatok létszámát jövő év végéig a jelenlegi 144 000-ről mintegy 70 000-re csökkentsék.
A bizottság átfogó béketervet és regionális Irak-konferenciát ajánl az egész közel-kelet számára, hogy javítson a drámai biztonsági helyzeten. A Baker komisszió közvetlen tárgyalásokat javasol az Egyesült Államok és Szíria, illetve Irán között.
Bushra komoly nyomás nehezedik, hogy a növekvő erőszak miatt változtasson Irak stratégiáján. Az öt demokrata és öt republikánus politikusból álló bizottság álláspontjáról délután tájékoztatja az elnököt.
origo.hu
Megkérdeztük Magyar Péter képviselőjelöltjét, mit szól ahhoz, hogy főnöke gyalázta?
