N. Kósa Judit: Félházas taps

N. Kósa Judit: Koltay filmjében talán az a legelgondolkodtatóbb rész, amikor a végén hosszan idéz a Horthy újratemetésén elmondott beszédekből: a néhai kormányzó menye és unokája is a megbékélésről, a múlt lezárásának szükségességéről beszélt 1993-ban, a kenderesi kúria előtt. Ha elszakadunk tértől és időtől, nem tagadhatjuk, hogy ennél bölcsebb üzenetet nem intézhettek volna a rendszerváltás zajában élő ország népéhez. Ha elszakadunk tértől és időtől, be kell vallanunk, hogy a jelszó ma aktuálisabb, mint valaha. De sem a tértől, sem az időtől nem szakadhatunk el: így azt is tisztán látjuk, hogy nem a Horthyt mindenben felmentő és piedesztálra emelő film lesz az, amely hatásos nemzetegyesítő üzenetet intéz a Kádár-könyvért sorban állók falanxa felé. Ahogy a makoveczi kezdeményezés, az ’56-os zászló alatt pilisi földből frissen formált Haza Dombja sem alkalmas a megosztottság megszüntetésére. Az ilyesmire ma csak egy válasz lehet. A félházas taps.

(Népszabadság, 2006. december 14.)