Szili: A rendszerváltás sehol sem igazán sikertörténet

Szili Katalin szerint a reform a fenntarthatóan fejlődő gazdasági, társadalmi és egyben ökológiai formáció keresésének igénye és felelőssége, nem pedig egy részprobléma megoldási kísérlete újabb problémák – szociális szétszakadás, gazdasági függőség, természeti túlhasználás – generálásával, vagy a régóta meglévők hátrasorolásával.

MNO
2007. 04. 30. 8:54
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Országgyűlés elnöke erről a Népszavában hétfőn megjelent cikkében ír, amely egy általa februárban – az MSZP tisztújító kongresszusa előtt – indított vitasorozat zárócikke.

Februári „Muszáj baloldalinak lennünk!„ című cikkében a házelnök egyebek közt azt vetette fel, hogy rendszerkorrekcióra van szükség és egy új politikára, értékelvű kormányzásra, amely alapján a baloldal a magyar társadalom többségének bizalmát visszanyerheti.

Szili Katalin zárócikkében azt írja: a vitasorozatból kiderült, hogy a felvetett problémák, dilemmák – egyebek közt a globális tőkeérdek társadalmi korlátok közé terelése -– nem csupán pártügyek, és nem csak a magyarokat nyugtalanítják. Álláspontja szerint az Európai Unió ugyanezzel a kihívással küszködik: hogyan lehet a modern európai fejlődés legvonzóbb ígéretét – a szociális piacgazdaságot és a minden polgáráért felelős jóléti államot – a kíméletlen piaci verseny szükségleteivel viszonylag elviselhetően összeegyeztetni, és amennyiben lehetséges, mi ennek a társadalmi ára, valamint a terheket kik és milyen arányban viselik?

A speciális skandináv példákat leszámítva, szerinte még nemigen születtek megnyugtató válaszok erre a dilemmára. Hozzátette: szűkebb régiónkban mindenütt napirenden van a rendszerváltás eddigi mérlegének megvonása, s az egyenleg – a szintén speciális helyzetű Szlovénia kivételével – sehol sem igazán kedvező.

Az Országgyűlés elnöke arról ír, hogy a kormányzatnak számos adóssága és mulasztása van az emberek felé. Ide sorolta a vidékpolitikát, az alkotmányozást, a kisebb parlamentet, a választójogi módosításokat, a nemzetiségek parlamenti képviseletének megoldását, az államfő megválasztása módját, vagy éppen a romák helyzetét, illetve a szervezett kapcsolatokat a határon túli több millió magyarral.

Hangsúlyozta: ha a mostani esélykülönbségek konzerválódnak, az kiélezett társadalmi feszültségeket generálhat, ezért egy olyan oktatási rendszerre és iskolapolitikai stratégiára lenne szükség, amely biztosítja, hogy a tudáshoz a mobilizálható erőforrással nem rendelkező társadalmi csoportokhoz tartozók is hozzájuthassanak.

Szili Katalin a cikkben úgy fogalmaz: a politikai struktúrát egyre inkább „gyűlölettartalom tölti ki”, amit a társadalom nehezen tolerál. „Érezhetően alacsonyabb az ingerküszöb, ami rendszerint a radikális és szélsőséges megnyilvánulások térnyerésének kedvez. E jelenségnek önmagában párbeszédre kell kényszerítenie a pártokat, mégpedig a lényeges kérdéseket megvitató eszmecserére. De a közéletben a viták végén a választók – lehetőleg minél nagyobb konszenzussal – eredményt szeretnének, amelyet utána értük szóló intézkedések hitelesítenek. A társadalom álbeszéd helyett párbeszédet akar, s ma már a nemzetközi partnerek is ezt kívánják tőlünk„ – hangoztatja a cikkben a házelnök.

Ennél a párbeszédnél – írja – „sutba kell vágni az eddigi szereposztást, miszerint az egyik oldalon a haladár reformerek, a másikon pedig a maradárok, a reformok ellenségei, mert ez a dramaturgia a gyűlöletstruktúra terméke”.

Úgy látja: a címkézés helyett inkább arról kell és érdemes vitát folytatni, hogy miként lehet a szociális piacgazdaság és a jóléti állam működését összeegyeztetni, a kíméletlen érdekversenyt a társadalmilag még elfogadható keretek közé rendszabályozni, egyéni és közösségi céljainkat a fenntartható fejlődés új kívánalmaival viszonylag gyorsan összehangolni.

Szili Katalin leszögezte: a baloldalnak ebben a párbeszédben a társadalmi és a gazdasági egyensúly harmonizálásának fontosságát kell képviselnie, illetve az államnak erősítenie kell az érdekegyeztető feladatát. „A hiteles baloldal ezt úgy korrigálhatja, ha elősegíti a szakszervezetek súlyának növelését. (...) Meggyőződésem, hogy ez a baloldal hitelességének és a társadalmi figyelem visszaszerzésének adekvát útja„ – jelentette ki.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.