Bolgár György: Nincs tovább

Bolgár György: Márpedig a jelek arra vallanak, hogy a társadalom türelme elfogyott. Részben nyilván az életszínvonal csökkenése miatt, ám részben a mindennapos kellemetlenségek, kényelmetlenségek és bizonytalanságok miatt. Ha az emberek egy egészségügyi reformból csak azt látják, hogy fizetniük kell, és hogy még külön sorba is kell állniuk ahhoz, hogy fizethessenek, miközben a pénzükért nem mindig mehetnek abba az intézménybe vagy ahhoz a szakemberhez, ahová és akihez korábban (legföljebb további külön pénzért), akkor érthetően nem értik az egészet, és lassan pokolba kívánják a reformot meg a reformereket is (a bizonytalanságot duplán megélő orvosok pedig meg is adják hozzá az alaphangot). Az ilyen reformot legföljebb olyasmivel lehetne megvédeni, hogy akkor viszont mostantól önmagától megszűnik a hálapénz (ámde mitől szűnne meg, ha az emberek még inkább a korlátokat és a hiányt érzik, és ezen további hálapénzzel szeretnének majd áttörni). A másik érvelés az lehetne, ha nyíltan megmondanák, hogy azért kell reform, mert az egészségügy a jelenlegi rendszerben finanszírozhatatlan, az országnak nincs rá pénze, és ha az új szabályozást elvetjük, akkor minden magyar állampolgárnak évi 20-30 ezer forinttal (2-300 milliárddal) többet kellene befizetnie az egészségügybe, különben az ellátás összeomlik (és mellesleg továbbra is ebben a mai, pazarló rendszerben folyna el az újabb 300 milliárd is).

(Népszava, 2007. május 4.)