Csontos János: Persze ehhez szükség volna minimális konszenzusra. Például nem hívni be havonta a köztévé műsorába a szélsőséges nézeteket hirdető, Kádár-apologéta Moldova Györgyöt. A Nap-kelte szerkesztőinek a pavlovi kutya reflexével jut az eszükbe a Kádár-éra legjobban fizetett írója, aki Hofi Géza mellett a másik nagy szelep szerepét alakította. Úgy látom, most már vendéglátóinak is sok, amit képvisel. Az egyik kérdésre, miszerint „Mi van akkor, hogyha a sírt egy olyan ember törte fel, akinek a nagyapját 1956 után Kádár felakasztatta?”, Moldova azt felelte: „Nagyon helyesen tette! Hisz az emléktáblán ugye jó sok név szerepel, és persze ezek közül egy-két ártatlan is van, de a legtöbbje persze gyilkos volt.” Moldovát meg kéne hívni dramaturgnak a kaposvári színházba: hozzon össze egy egész estét betöltő Tóth Ilonka-gyalázást. A riporteri közbevetésre, miszerint Kádár köztudottan maga is gyilkos volt, Moldova így felelt: „Maga a gyilkos! Kikérem magamnak, hogy Kádárt gyilkosnak nevezzék!” Ez az igazi Moldova-koktél: egy rész kommunizmus meg két rész történelemhamisítás, de jól összerázva. Moldova ellenében még Gyurcsány Ferencet is meg kell védenem, aki az Apró-villából is inkább Nagy Imrét választotta politikai örökségként Kádár helyett. Lajos barátom mondja: neki az eset óta folyvást Abuladze híres filmje, a Vezeklés jut az eszébe. Ott a főszereplő asszony notóriusan kiássa a diktátor holttestét, mert nem lehet a bűnöst eltemetni, amíg a tetteivel szembe nem nézett a társadalom. A nyolcvanas évek egyik legmegrázóbb alkotása nem grúz belügy: nem lehet letudni azzal, hogy Sztálin honfitársának történelmi víziója. A nemzetközi kritika a betiltott filmet hosszan ünnepelte, fesztiváldíjakkal halmozta el, a rendszerváltozás előérzetét látta benne. Talán itt az ideje, hogy újranézzük.
(Magyar Nemzet, 2007. május 4.)
origo.hu
Vajna Tímea újra anya lesz, egy kislányt hord a szíve alatt
