Várkonyi Balázs: „Kedves feleségemnek küldöm a dalt harminckettedik házassági évfordulónkon.” (Egy néző az M1 kívánságműsorában, Hősök tere, május 1.)
Hülye, aki nem ünnepel! – csap szemen május elseje délelőttjén a levélládából kikandikáló reklámújság súlyos mondata. Nem akarok hülye maradni, irányt veszek a Hősök tere felé. Ott azzal szembesülök, hogy nagyon sok hülye lehet ebben a városban. Mert a korábbiakhoz képest, bizony, kevesen vannak a munkásünnepen. Bezzeg 1957-ben! Akkor a Csizma téren százezrek tettek hitet a munkáshatalom mellett. Hja, akkor még volt rend ebben az országban. Pártunk és kormányunk hívó szavára tömegek tódultak megünnepelni, hogy úrrá lettek az ellenforradalmi bandákon, a hatalom ismét a népé, munkásököl pontosan oda ütött, ahova köll. Ma meg? Pártunk több is van, igaz, kormányunk csak egy, az is olyan, amilyen, de mégis!
(Magyar Hírlap, 2007. május 2.)
Előremenekülne Karácsony
A főpolgármester hallgat a guruló dollárokról, helyette az újrajelöléséről beszél.
