Czakó Gábor: Miért nincsen Magyarországon demokrácia?

Czakó Gábor: A mai demokrácia egyik alapintézménye a többpárti népképviselet. Tényleg? Hanem a magyar parlament elmúlt öt évében soha, semmilyen bölcs okfejtés, fényes igazság, vagy égbekiáltó, népellenes gazság nem rendített meg egyetlen egy honatyát sem. Miféle államférfiúi gyülekezet az, amelyben soha senkinek a lelkiismerete nem szólal meg? Talán kitiltatott a demokratikus, jogállami és alkotmányos államéletből tisztesség és a személyes felelősségvállalás? És Steidl Imre gyönyörű alsóházi tanácstermébe a „közjogi méltóságok” közül sem lép be soha senki, hogy lemondásra szólítsa Házat azzal, hogy ő többé a gazsággal néma cinkosságot nem vállal…
Egy szál egyedül? A Böszme, a többség, a Böszme Kutyák Kara ellenében? Igen. Ott, a templom udvarán is abszolút többségben látszott lenni a gazság, amikor az egyik csirkefogóban a lelkiismeret átszakította az öncsalások-hazugságok páncélkérgét, s az illető elpályázott, majd a többi is „egymás után”. Azaz nem közösen, egy másik kutyabandától menekülve, hanem saját felelősségük és valódi méltóságuk boldogságára rádöbbenve. Vidáman, egészen biztos, hogy földerülő megköny-nyebbülésben, mert az üdvösségükért oda merték adni az előzőleg bitorolt rangjukat a hordában.
Lehet, hogy a demokrácia ma ott kezdődik, ahol a tisztesség? A tisztesség pedig ott, ahol véget ér a posztszoci-neokon „jogállam”?

(Magyar Nemzet, 2007. június 23.)