Miklós Gábor: Próbálom megérteni az amerikai indokokat. Azt hiszem, képtelenek vagyunk átérezni a kontinentális méretű szorongást, amelyet az Egyesült Államok döntéshozói éreznek 2001. szeptember 11-e óta. A megmagyarázhatatlanná növekedett önpusztító gyűlölettel szemben egyetlen védekezési módot látnak alkalmazhatónak: kiszűrni a gyanúsakat, mert veszélyesek is lehetnek akár. És mivel a 9/11-et muzulmánok hajtották végre, tavaly a határon a bevándorlási tisztviselők órákig feltartották Zoltán nevű ismerősömet. Hátha arab, török, vagy ilyesmi... Ez a bezárkózó aggodalom olyan túlbiztosításra sarkallja Washingtont, amelyet itt nehéz felfogni. Ebből következik az egyetemes adatgyűjtés, a biometrikus és egyéb jellemzők összesítése, beleértve a magyarországi telekkönyvi iratokat is. Félelmes, amikor nehéz meghúzni a megalapozott elővigyázatosság és a paranoiás gyanú határait. Azt gondolom, hogy ez a félelem rokona az amerikai rakétapajzs történetének. Hiszen ott is erről van szó: felállítanak egy szuperbonyolult, szuperbiztos védelmi rendszert egy még nem létező fenyegetés elhárítására. Hátha lesz olyan!
(Népszabadság, 2007. június 6.)
Westbahnhof pályaudvar
Megkezdődött a Bécsben támadásra készülő ISIS-szimpatizáns pere + videó
