Reális lehetőség: amatőrként, ifikkel

Szerdán volt tizenöt éve, hogy Diósgyőrött „bearanyozta” az 1991–92-es bajnokságot, s holnap lesz negyvenkét esztendeje, hogy megnyerte az 1965-ös Vásárvárosok Kupáját (az UEFA-kupa elődjét) a Ferencváros labdarúgócsapata. Van mire emlékezni, pontosabban csak emlékezni van mire – mert aki a közelmúltra, a legutóbbi idényre gondol vissza, az inkább bánatában fakad sírva, mintsem örömében. Megújulás helyett teljes gazdasági, vezetői és szakmai csőd köszöntött a patinás klubra, s innen momentán nincs kiút.

Ezúttal nincs szándékunkban részleteibe menve évtizedeket felölelni az FTC kálváriáját elemezve, inkább a jövő lehetőségeit taglalnánk. Legyen elég annyi, hogy az idejétmúlt klubmodellbe merevedett egyesület képtelen volt jól sáfárkodni a tizenkét éve csillagászatinak számító Bajnokok Ligája-bevétellel. Azóta a befektetők vagy kötelező jelleggel, parancsra jöttek (Torgyán József elnöksége idején), vagy úgy, hogy többet vittek – a kétmilliárd forintot érő kereskedelmi és marketingjogokat –, mint amit hoztak (Várszegi Gábor), vagy csak ígérgettek, de nem jöttek (Kovács Ádám), a végén pedig már egyáltalán nem jöttek… A klubelöljárók közül Furulyás János az előző két variációt elnökölte végig (vélhetően ekkor indult meg végleg a lejtőn a patinás klub), Ináncsy Miklós és a tavaly szeptembertől idén májusig regnáló Dámosy Zsolt erejéből érdemi döntésre, eredményre nem, csak a tűzoltásra tellett. A mostani elnök, Rieb György lehet az ügyeletes megmentő, vagy az, aki asszisztál az elmúláshoz. Reális lehetőség mindkettő.

Deák Zsigmond

További részletek a pénteki Magyar Nemzetben