Csermely Péter: Nyelvész – Tiranai lepel

Csermely Péter: Nekem jó szemem van a lényeghez, fontos kis Albán Úr, mert az erdészetben voltam bemérő és felíró, a faköböző részlegben. Már ott lehetett látni, ha kevés vagy sok. Főként kevés volt, úgyhogy hamar kialakult bennem, mert ha többet írtam rá krétával a farakásra, akkor sört szoktam kapni. Itt azonban elsősorban a népszavazásról lévén szó, hogy az a nyelvész gyorsan bediktált három Fidesz-ellenes kérdést, amíg a Pokorni Úr kint vihorászott a folyosón azzal az öregasszonnyal. Jól tette a nyelvész, kérem szépen. A nyelvésznek is van joga. Ő is kifaggatná a népet, hogy mit szeretne. Hiába vág a Pokorni Úr olyan képet, mint aki vadkörtébe harapott, tessék szépen sorba állni, és ha a nyelvész végzett, akkor mehet ő is, mint a moziban a pénztár, nem igaz, drága Albán Úr? De lehet még, hogy volt ott más ember is, aki beadott a Fidesz előtt. Engem egész módon felvillanyozott ez a civil kurázsi, a nyelvészé. Kinéztem a naptárból az időket, és legközelebb én is odamegyek, belenézek annak a Pokorninak az arcába, és amíg csodálkozik, gyorsan átnyújtom. Csak én nem akarok olyan homályosan fogalmazni, mint a Fidesz meg a nyelvész, mert azokat a kérdéseket alig érti az ember, hogy ki legyen, meg mit. De azt már eldöntöttem, hogy egyfelől a nyelvészre szavazok, másfelől meg a vizitdíj ellen. Majd az egyikre listán, a másikra meg egyéniben. Hogy ne vesszen el a leadott véleményem. De az a lényeg, aranyos Albán Úr, hogy én is kidolgoztam pár kérdést, amikre elvárásom szerint elsöprő lesz a népi lendület. A kétszáz vagy ezer aláírást itt meg a másik helyemen össze tudom szedni. Ez az első kérdés: Meddig sanyargat még minket ez a tolvaj, tekergő Orbán Viktor? Ezt a formát már én találtam ki, mert szerintem az embereket zavarja, hogy csak igennel meg néha nemmel lehet szavazni. Így mindenki odaírhatja, hogy szerinte meddig sanyargat még minket ez a tolvaj, tekergő Orbán Viktor, ez így nagyobb képet ad az elítélő véleményekről. A másik kérdés az szokatlan, de azért lehet rá válaszolni, és tartalmilag még a nyelvész is büszke lehet rá, nem igaz, kedves Albán Úr? Ja igen, mondom is: Gyurcsány Ferenc a legjobb Miniszterelnök! Látja, milyen kis beugratós? Mert ide nem is kell írni semmit, benne rejlik a válasz, de ha valaki igent ír, az sem baj. A nemleges felelet viszont érvénytelen lehetne, mert arra a kutya nem kíváncsi. A harmadik kérdés meg úgy szól majd, figyelmes Albán Úr, hogy: Emeljék meg a pénzeket, ugye? Mert azért a nép erre is vágyik, hogy ne ilyen marha szavazásokra menjen el a pénz, hanem ide hozzánk, mert mostanában egyre drágább a megélés bére. Nagyon boldog voltam, amikor meglettek a kérdések, mert szerintem így ebben a háromban benne van az egész, amit én akarok, meg a mások is. Örömömben összefirkáltam a krétával a bútorokat, kijött, hogy két köbméter, de persze csaltam, hogy több legyen. Már várom a napot, hogy eliszkoljak a Pokorni hóna alatt, amikor nyújtogatja a Fideszes paksamétáját, meg magyaráz annak a kövér nőnek, én meg közben aláíratom az enyémet. Végre én is beleszólok, hogy mi legyen, mert a Fidesz egyébként soha nem enged. Hát ezt mind annak a nyelvésznek köszönhetem, áldja meg az Isten, mondja meg neki, drága, aranyos Albán Úr, ha bemérő és felíró kell neki, csak engem hívjon, kétszer annyit írok rá, egye fene.

Lejegyezte: Csermely Péter

(Magyar Nemzet, 2007. július 13.)