Tamás Gábor: A minőségi, vagy ha előkelően akarunk fogalmazni, „gasztronómiai értékű” szőlőszármazékok esetében egészen másról kell beszélnünk. Az ugyanis egyáltalán nem ködös szakmai fejtegetésekből font fikció, hogy az alkalmas éghajlaton, sok évszázados szakmai hagyományok hátterével hordóba, palackba töltött magyar bor most valóban veszélyben van. Termelőink versenytársai olcsón és megbízhatóan állítják elő azt a hétköznapi ember számára ízre, aromára és „élvezeti értékre” a miénktől nehezen megkülönböztethető nedűt, amiről persze igazából semmit sem tudunk, a mi borunkról szóló legendák pedig a nemzetközi kereskedésben foszlóban vannak. A piac létezik, legenda viszont már nincs. Az unió üzenete világos. Egy élvezeti termék előállítása – bármennyire kapcsolódik is hozzá össztársadalmi és térségi hagyomány, kultúra, s nem utolsósorban megélhetés – nem lesz a jövőben sem a biztos bevétel forrása. Ha jót csinálsz, és szeretik, add el. Ha nem, hát számold fel az ültetvényedet. Adunk hozzá pénzt. De a borodért már nem. Vágásidő van.
(Népszabadság, 2007. július 12.)
Ferencváros
Az egészségét kockáztatta a világbajnoki címért – a Fradinál halhatatlanná vált
