Bokor Pál: A minisztérium egymillió tonna intervenciós kukoricát szabadított fel a tartalékból, de a takarmányárak emelkedése így is elkerülhetetlennek látszik. A hazai fogyasztó számára pedig a 200 eurós kukoricaár nem elviselhető. Kevesebb lesz a sertés, a most felnevelendő hízók a növekvő önköltség miatt jövőre sokkal drágábban kerülnek a piacra, mint az idén. Ez még nem ok a pánikra, de a „vas és acél országában”, az „alumíniumprogram” országában ezek nem is veszélytelen apróságok. A bioenergia-stratégiát talán újra kellene gondolni. Mert mi van, ha a már beharangozott őszi élelmiszerár-emelkedés, melyet fagykárral és aszállyal magyaráz a minisztérium, nem az inflációs hullám vége? Mi van, ha nagy mennyiségű sertést, baromfit, netán gabonát kell importálni? Akkor a drágulás jövő tavasszal is folytatódik. És mi van, ha Gráf József miniszter úr „megnyugtató” becslése, mely szerint az élelmiszerárak „csak” harminc százalékkal emelkednek majd, téves? Akkor lehet, hogy idén nemcsak a jövőt adjuk el tonnánként ötezer forintért, hanem a konvergenciaprogramot is a kalapunk mellé tűzhetjük.
(Népszava, 2007. augusztus 15.)
Fellélegezhetnek az önkormányzatok, átalakulhat a szolidaritási hozzájárulási rendszer
