Hasznos számba venni a 2002 óta tartó, olykor kampányízû megfélemlítési akciók konkrét állomásait, amelyekrõl a balliberális média vagy tudomást sem vesz, vagy ha igen, akkor is súlytalanítja. Sokszor a felháborító és az emberi méltóságot sértõ eseteket bagatellizálva „viccesre” veszik, vagy pedig makacs hallgatás övezi azokat.
Mától folytatásokban közölt összeállításunk az esetek nagy száma miatt nem lehet teljes, mégis körképet ad azokról a törekvésekrõl, amelyekkel a lakosságot terrorizálni akarja a hatalom azzal a szándékkal, hogy egy életre elvegye a kedvét a kritikától, a demokratikus politizálástól. Az ellenzék elleni állandó támadások létjogosultságának kétségbe vonása a polgári oldallal szembeni erõszakos fellépéshez nyújt támogatást. Nélkülözhetetlen a polgárellenes agressziólajstrom elkészítése azért is, mert az állandó egzisztenciális fenyegetettség állapotában tartott emberek sokszor nem mernek megnyilvánulni politikai kérdésekben.
Összeállításunk elsõ része a hétfői Magyar Nemzet 5. oldalán olvasható.
Megyeri Dávid
