Elguruló uniós eurók

Annak ellenére, hogy az életminőség javítása és a legszegényebb régiók felzárkóztatása volt az első Nemzeti fejlesztési terv hivatalos célja, a statisztikai adatok fokozódó lemaradást támasztanak alá a brüsszeli támogatások ellenére is. Kérdés, hogy a szervezeti zavarok, a hibásan meghatározott fontossági sorrendek vagy esetleg más okok vezettek-e ahhoz, hogy az uniós milliárdok ellenére sem javult a helyzet a leghátrányosabb helyzetű településeken.

Magyarország a statisztikai adatok szerint mégsem ért célba – legalábbis a 2004-es és 2006-os periódusra vonatkozó Nemzeti fejlesztési terv (NFT) révén elköltött milliárdok nem javítottak láthatóan a legszegényebb régiók életminőségén, és az eredetileg kitűzött célok ellenére egyáltalán nem sikerült az uniós átlaghoz képest jelentős elmaradások mérséklése. A versenyképesség javítását elősegíteni hivatott strukturális alapok s a legszegényebb régiók felzárkóztatására létrehozott kohéziós alapok elköltésének ellenére – a KSH adatai szerint – a fejlettebb és a fejletlenebb régiók között csak nőtt a különbség.

Az első NFT kiértékelése azt mutatja, hogy a legtöbb uniós forrást az országos átlagnál amúgy is jóval előrébb tartó Budapest és környéke tudta felszívni, míg a legelmaradottabb – például Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg – megyék a lehetőségekkel sokkal kevésbé tudtak élni. A felzárkóztatási céllal létrejött EU-alapok hazai lehívási rátái Közép-Magyarországon voltak a legmagasabbak, a sor végén pedig a Dél-alföldi régió kullog. A gazdasági versenyképességi operatív programokra a legtöbb nyertes pályázó a fővárosból, illetve a közép-magyarországi településekről került ki, a legalacsonyabb hatásfokkal – a közép-magyarországi pályázatok egyhatodával – Dél-Dunántúl szerepel.

A legnagyobb különbség a környezetvédelmi és infrastrukturális operatív programoknál tapasztalható: itt a lehívási ráták már 8:1 arányban kedveznek a gazdaságilag legfejlettebb Közép-magyarországi régiónak. A különbségek növekedése annak ellenére következett be, hogy mindegyik uniós programon belül voltak olyan intézkedések és elkülönített források, amelyek csak a hátrányos helyzetű régiók számára voltak elérhetőek.

A makrogazdasági adatok szintjén is jól látható a szegény és gazdag térségek közötti szakadék mélyülése, az NFT I. révén elköltött milliárdok ellenére is. Az alkalmazásban állók száma Budapesten növekedett, míg Bács-Kiskun, Komárom-Esztergom és Heves megyében csökkent. Az alkalmazottak nettó átlagkeresete Budapesten és Fejér megyében továbbra is a legmagasabb maradt, a sor végén pedig az amúgy is szegény Bács-Kiskun és Békés megye áll.

A munkanélküliségi adatok is a felzárkózás elmaradását mutatják a humán erőforrás operatív programok keretében kifizetett források ellenére is. Míg a legnagyobb romlás – a 2003-as 8 százalékról a 2006-os 14 százalékra – Szabolcs-Szatmár Beregben volt mérhető, addig Budapest és Győr-Moson-Sopron megye négy százalék körüli mutatókat produkált, s a visszaesés is minimálisnak mondható.

A KSH adatai szerint a gazdasági szervezetek számában sem úgy történt változás, ahogy az uniós célokat eredetileg megfogalmazták: Somogy kivételével a 2004–2006-os periódusban minden megyében csökkenés volt regisztrálható.

Az alapprobléma, hogy a legszegényebb térségek konvergenciáját célzó alapok lehívási aránya 2005-ben 25, tavaly pedig csak 23 százalékos volt, mellyel az utolsó előtti helyen állunk az unióban. Összehasonlításképpen: ugyanebből a forrásból Spanyolország, Görögország, Írország és Portugália átlagosan 50 százalékos lehívást tudhatott magáénak 1993–94-ben, utóbbi például 74 százalékos eredményt ért el. Hazánk tehát távolról sem volt képes olyan szinten lehívni a rendelkezésre álló pénzeket, mint a kohéziós országok az alap 1993-as indulásakor.

– Az alacsony hatékonyságért jórészt a hazai pályázati szervezetek lassúsága, a túlzott bürokrácia és az intézményrendszer központosítása is felelős – ezt Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese állapította meg az intézményi problémákat összegző elemzésében. Formann Balázs egyetemi docens szerint a strukturális alapok képzőközpont késői létrehozása, a nem megfelelő fontossági sorrend nem megfelelő megállapítása is visszaélésekre adhatott okot, s több megkezdett programot is leállítottak.

Pályázati szakértők egyetértenek abban is, hogy az elmaradott térségek önkormányzatainak kedvezőtlen anyagi helyzete nem tudta sok esetben megteremteni azt az önrészt, amely egy-egy pályázat megnyeréséhez szükséges lett volna. – Ha megnézzük az európai uniós csatlakozási tapasztalatokat, akkor azt látjuk, hogy voltak nyertesei és vesztesei a pénzeknek – fogalmazott Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a legutóbbi közgazdász-vándorgyűlésen.

– Azt gondolom, hogy ma Magyarországon a legnagyobb kérdés, hogy ennek a pénznek a kapcsán milyen döntéseket hoznak, mert öt vagy tíz év múlva a Magyar Köztársaság miniszterelnöke – nem tudom, hogy milyen színű kormány részéről – ki fog állni, és azt fogja mondani, hogy elszúrtuk újra. Értsék meg, egyetlen erőforrásunk van, ez az uniós többletforrás. Ez olyan, mintha Németország a Marshall-segélyből a templomtornyait újíttatta volna fel – tette hozzá.

Szabó Anna