Mészáros Tamás: Nem kétséges, hogy kórházi átszervezések, intézmények összevonása mellett szólnak racionális érvek, de a struktúra változásai, ugyancsak a józan számítás szerint, nem érinthették volna a személyekben megtestesülő szakmai tőkét. Ráadásul mindezek a károk nem feltétlenül következtek a reformból. Még akkor sem, ha a magukat reformernek vallók általában is gyakran hangoztatják, hogy rombolás nélkül nincs komoly változás. Holott ez a tétel csupán mentségül szolgál azoknak, akik gondatlanul reformálnak. Mert az igazán lényegi reform arról ismerszik meg, hogy a meglévő értékeket átmenti – az új rend nagyobb dicsőségére. Amit pedig felszámol, eltöröl, megsemmisít, azzal azért bánik így, mert a megváltozott viszonyok között nem veheti hasznát. Eleddig azonban a reform éppenhogy túl sokat pazarolt el eszközben, emberben. Vagy nem is a reform? Csak a hozzánemértés, az akarnokság, a voluntarizmus? Az a makacs meggyőződés, hogy ha a valóság nem olyan, amilyennek tudni akarjuk, akkor annál rosszabb a valóságnak? Egyvalami bizonyos: ha a mostanáig felhalmozódott hibákat módszeresen nem javítja ki, nem teszi jóvá, az egészségügyi politika maga lesz a mégoly szükséges reform sírásója.
(Népszava, 2007. október 6.)
Eloltották a hatalmas soroksári tüzet
