Nagy N. Péter: Egy mindenkiért?

Nagy N. Péter: Remélhetjük-e, hogy e katartikus szembesülés elviheti őket odáig, hogy a kormányfő tegnapi támadásából, amivel a teljes politikai osztállyal szembefordult, nemcsak a harcba hívó elemeket értik meg? Nemcsak arra reagálnak, mondjuk a jobboldalon, hogy a kormányfő nekimegy a polgármestereiknek, hogy a pártfinanszírozás szigorításával blokkolná a civil világot, amelyben ők minden jel szerint erősebbek, hanem ez esetben belátnák, hogy nem kell a kormányfő minden egyes pontjánál kivonulniuk a teremből. Megeshet, hogy akad, amely az ő hitelességük visszaszerzését is segíti? Tudják-e a baloldalon, hogy ez jelentős részt rájuk is igaz, még ha kivonulni mostanában nem is szoktak? Remélhetjük-e, hogy jobbról nem csapják a kétségkívül magasan szálló ziccert az ellenfél fejéhez azzal, hogy húzódjanak vissza egy sötét szobába, és meditáljanak azon, hogy is került közéjük Zuschlag János, és hagyják őket békén mind a hét ponttal? Remélhetjük-e, hogy ebből legalább néhány elem akár még kétharmados többséggel is belátható? Vagy csak annyi marad: na, ne.

(Népszabadság, 2007. október 2.)