Ötven éve halt meg Szabó Lőrinc

Ötven éve, 1957. október 3-án hunyt el Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

MNO
2007. 10. 03. 14:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miskolcon született 1900. március 31-én, ősei református papok és tanítók voltak. Az őszirózsás forradalom után költözött Budapestre, ahol a Műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, de két hét múlva a bölcsészkar magyar-latin-német szakát választotta. Babits Mihály tanítványává és barátjává fogadta, angolul tanította, s lakását is megosztotta vele.

1922-ben jelent meg első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel. A húszas években sorra jelentek meg kötetei (Kalibán, Fény, fény, fény, A Sátán műremekei), amelyeknek verseit az elvont gondolatiság jellemzi, a metafizikus gondolkodó nyugtalansága, az elme megismerési vágya, a keleti filozófiák és Schopenhauer hatása jelenik meg bennük változatos versformákban. 1925-ben kezdődött huszonöt éven át tartó szerelmi kapcsolata Korzáti Erzsébettel. E viszony megrendítő dokumentuma az asszony 1950-es öngyilkossága után írt A huszonhatodik év című szonettciklusa.

1926-ban Pandora címmel művészeti, kritikai lapot indított, amely csak hét számot ért meg. A harmincas évek elejétől a népi írók körébe is sorolták, részt vett a Márciusi Front megalakulásában. Szerepelt a rádióban, a Nemzeti Színház számára Shakespeare-t fordított (Athéni Timon, Ahogy tetszik, Macbeth), három ízben is Baumgartner-díjjal jutalmazták. 1943-tól egyre inkább a hivatalos politika támogatása, jobboldali elfogultság jelent meg írásaiban, emiatt 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd "feddéssel" igazolták, s publikációs tilalommal sújtották.

1949-től ismét nem publikálhatott, jobbára műfordításokból élt. 1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak, az Irodalmi Újság november 2-i számában Ima a jövőért címmel üdvözölte a forradalmat.

Már súlyos beteg volt, amikor 1957 márciusában megkapta a Kossuth-díjat, s nem sokkal később megjelent A huszonhatodik év című kötete. A sikert nem érhette meg, 1957. október 3-án meghalt. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála után jelent meg műfordításainak gyűjteménye Örök barátaink címmel, A költészet dicsérete című kötetében pedig irodalomelméleti tanulmányaiból kapunk ízelítőt.

(Stop, MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.