Repülni ennyi pénzért ekkor sem fognak, gépük – egy Airbus 300-as – ugyanis egyáltalán nem száll fel. Jobb is, mert csak egy szárnya van, világítása nincs, ahogy vécéje sem, ugyanakkor légkondicionált – amihez egy generátor adja az áramot.
Az utasokat légikisasszonyok várják és kísérik helyükre, majd pedig figyelmeztetik őket, hogy ideje bekapcsolni a biztonsági öveket. Ezek után további bejelentések és utasítások következnek, majd pedig a pilóta közli, hogy hamarosan kijutnak egy légörvényzónából. Az utasok kikíváncsiskodhatnak az ablakokon is, bár nemigen változik a táj – egy mező – alattuk. Amikor aztán már jól kiülték magukat, a pilóta nyugodt hangon közli, hogy csatolják be ismét az öveket, mert hamarosan megkezdik a leszállást Delhiben.
A járat Delhi és Delhi között nem közlekedik, mindig pontosan nem indul. Előnye, hogy a legnagyobb ködben is ugyanolyan megbízható, mint jó látási viszonyok mellett, kerozinfogyasztása minimális, emellett garantáltan a világ legbiztonságosabb repülője, lezuhanni legfeljebb akkor tud, ha megnyílik alatta a föld.
A gép kihasználtsága főleg szombatonként jó: átlagosan negyvenen ácsorognak sorban a felszálláshoz – mármint a gépre történőhöz –, és nyújtogatják jegyüket a légikisasszonynak, hogy azután nemsokára élményekkel eltelve leszálljanak.
Indiában a lakosság 99 százaléka nem engedhet meg magának valódi légi utat, így a földön maradónak sikere van. Vannak olyan utasaim, akik képesek a nem repülésért az ország túlsó végéből ide utazni, persze nem repülővel – idézte a The Times című brit lap a pilótát, aki egyben a földhöz ragadt légi járat tulajdonosa is, és 2003-ban vette a gépet egy biztosítótársaságtól.
(origo.hu)
