Varga Melinda, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) főosztályvezetője a búcsúztatáson hangsúlyozta: Gaál István soha, egyetlen pillanatra sem adta meg magát a gyorsan változó világnak. "Életműve talán ettől olyan szuverén, olyan kerek, olyan önmagában kiteljesedő tökéletesség" – fűzte hozzá. Gaál István egyetlen mércét ismert: saját, belső értékítéletét – folytatta az OKM főosztályvezetője.
„Kevés olyan művész van, aki ebben a mai gyors, kíméletlen világban képes egy filmen négy éven át dolgozni, kevés művész van, aki a mozgóképet szerves egységben képzeli el a zenével és a képzőművészettel, és nem nyugszik addig, amíg az arcok, a fények és a hangok a legtisztább harmóniában nem olvadnak össze" – fogalmazott Varga Melinda, hozzátéve: „kevés olyan művész van, aki képkockák és a jól megkomponált portrék fölött az embert keresi (...), a lelkiállapotot, a személyiség legmélyebb titkait". Kiemelte: Gaál István bármely alkotását nézzük, akár a Magasiskola, akár a Sodrásban, akár a Gyökerek című filmet, mindenütt tökéletes kompozícióval találkozunk, egy aprólékosan kimunkált, magától értetődő egységgel, amelyben minden a helyén van.
A főosztályvezető felhívta a figyelmet arra is, hogy Gaál István a filmezés, a vágás, a forgatókönyvírás és a fotózás mellett a tanítást is az egyik legfontosabb életfeladatának tekintette. Oktatott a Római Filmfőiskolán, zsűrizett Cannes-ban, meghívták Indiába is, ahol az ottani rendezőjelölteket vezette be a mozgóképalkotás titkaiba. Az egyéni látásmódot, a művészi autonómiát és a kreativitás függetlenségét tanítványaitól is elvárta – tette hozzá Varga Melinda.
Sára Sándor filmrendező felidézte: noha Gaál Istvánnal 50 éve lettek barátok, már találkozásuk előtt ugyanazt a Mátra-völgyet nézték, a Filmművészeti Főiskolán pedig rendező- és operatőrtársak lettek. Megfogalmazása szerint képi és világlátásukat múltjuk, és közösségük gondja szabta meg és alakította. Sára Sándor megemlítette közös munkáikat is, így a Pályamunkások, a Sodrásban, az Orfeusz és Eurydiké, valamint a Tisza című filmet. "Ott, ahol vagy, vannak felvilági Tisza folyók, Mátra-hegyek, vándorló cigányok, ne tűnj el, e túlvilági sodrásban, mert ott én akarom megkérdezni, kezdhetjük-e" – zárta beszédét a pályatárs és barát.
