– Ön és barátai filmvetítésekkel, beszélgetésekkel minden évben megemlékeznek Scmidt Éváról. Kik jönnek el és miért ezekre az alkalmakra?
– Schmidt Éva személye körül olyan rege és mítosz kezd kialakulni, amelytől nem tud szabadulni, aki vonzásába kerül. Pedig például a Sámánösvényen című filmben majd két és fél órán keresztül csak ül és beszél egy fehér fal előtt, és még csak nem is gesztikulál. Ez a szakrális és hiteles ember mágiája. A mítosznak, amit képvisel, minden egyes mozzanatát kipróbálta, úgy beszél a buddhizmusról, a beavatásról, a reinkarnációról, a közép-ázsiai és nyugat-szibériai hagyományokról, a táltosparipán való lovaglásokról, hogy álmaiban vagy életében mindez kézzelfogható volt számomra. Miután megtanult mongolul, utána tanult meg oroszul, amikor fiatalon felvételizik az egyetemre, hantiul viszont perfektül beszél. És eljut odáig, hogy tizenötezer forintos fizetésből él, és „koldulnia” kell ahhoz, hogy az általa Belojárszkiban létrehozott hanti-mainsi archívumot bővítse, technikailag modernizálja. Lénye mindenkihez tud szólni, a szegénységet, kiszolgáltatottságot mindennap megtapasztalta, a vezető értelmiségieknek pedig megbocsátott földi gazdagságukért, kellő humorral és öniróniával tudta viselni saját helyzetét. Ezért a nézősereget nem osztja meg egyénisége, mindenkihez szólni tud, nem a szokásos szirupos szeretettel, hanem magabiztosan, keményen és kajánsággal, amit az átélt, megtapasztalt szakralitás biztosított számára. Ezért nem lehet társadalmi csoportokat vagy osztályokat, vagy akár politikai, ideológiai oldalakat említeni nézőivel kapcsolatban, hiszen a hajléktalantól a professzorig és a kereső emberig mindenkit megérint, mozi után elmegy vele hazáig és még tovább. Még a materialista tudós is elfogadja őt mint meghatározó néprajzkutatót, nyelvészt.
– Mit mond Schmidt Éva az Ön filmjeben a magyarok lehetséges jövőképéről?
– Először is megfogalmazza, hogy miért van neki jogosultsága arra, hogy minderről beszéljen.
– És miért?
– Erről A zsákba varrt fiú története és a Lelőtt harcos című – még készülő – filmekben hangzik el a legtöbb szó. A lelőtt harcos történetéből születik meg szerinte az új Európa mítosza. A keleti népeknek a sámán-táltos hagyományrétegei átalakulnak a harcossá, és utána a nyugati történelemben is ismeretes szabadsághőssé. Ez az a történet, ami az új világot reprezentálhatja, és új szakrális alapot adhat neki. Az emberek egy részének a halálélménye, „a lelőtt katona vagyok” élménye betokozódott, olyan dermedtségben éltek évtizedeken át, mintha halottak lennének. Élő halottak. (És itt sorolhatnánk legnagyobb költőink halott katonás verseit, de idetartozik például az URH együttesnek Az ismeretlen katona című dala is.) Schmidt Éva maga is lelőtt katona archetípusának érezte magát. Ez az az alapélmény, ami bennünket, magyarokat, európaiakat egymással, de a Kelettel is összeköt!
– '56 is halottkatona-élmény?
– '56 is táplálja a mítoszt, a világháborúk minden áldozata is, de a lelőtt katona archetípusában ott van minden tudatos és tudattalan történelmi élményünk évezredekre visszamenően.
– Scmidt Éva szerint az amúgy is gyengélkedő magyarságot és Európát éppen ez a mítosz virágoztathatná föl?
– Nem. Önmagában ez a történet sehova nem vezet el, nem lehel belénk új életet. Ez csak egy közös alapélményből kiinduló történetfűzér, amely lassan mítosszá formálódik úgy, hogy a keleti mitikus hagyományok, mint a medveünnep, a buddhizmus, a Tibeti Halottaskönyv tudása és az ezekből jövő erő, amely minden elébe kerülő akadályt legyőz, ez a szerkezet az, amely Schmidt Éva szerint együtt hozza létre az új Európa-mítoszt.
– Miről szól, és hogy kapcsolódik ide A zsákba varrt tesvér története?
– Arról szól, hogy a két a testvér közül az egyik megalkuszik a megszálló hatalommal, és a testvérét előbb megszégyeníti, aztán zsákba varrva egy folyó mélyére dobja. A fölső világhoz kötődő testvér, aki mindezt elköveti, és lehetősége, ereje van, hogy felvegye a harcot a megszállókkal, az utolsó pillanatban rájön, hogy az alsó világhoz közel álló testvérét, akit folyóba dobott, akivel magát Schmidt Éva is azonosította, ki kell szabadítania, és ketten együtt mind egy szálig legyilkolják a megszálló hatalmat.
– Ez a történet Szent István óta kísérti a magyarságot, csak az összefogás szokott elmaradni.
– A néprajzkutató is úgy érezte, a saját története egy a mítosszal, és a minket leginkább befolyásoló folyamatokkal. Ezek a filmek Schmidt Éva júliusi, hatvanadik születésnapjára a három másik résszel együtt remélhetőleg elkészülnek, és be is mutatjuk őket.
– Hogyan kapcsolódik az új filmekhez a videón látható, régebbi, a Sámánösvényen című film második részéből származó képsor?
– A részlet arról szól, hogy kikerül a nyilvánosság elé, sokszor akár illetéktelenek kezébe is, az az eddig titokként kezelt ősi tudás, amelyet korábbi mester-tanítvány viszonyban adtak át egymásnak a generációk, és amelyről sokan már azt hitték, el is veszett. A hanti mítoszokban megjelenő világvégéről beszél Schmidt Éva a kockákon, annak következményeiről, a kisnépek jövőjéről, és arról, hogy szerinte semmi nem történik véletlenül a világban.
