Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Albert Schäffer, Kilépek a CSU-ból címmel ismerteti a botrányokkal övezett Gabriele Pauli fürthi járási előljáró döntését. Pauli hátat fordít a CSU-nak. Szokásos módon megrendezte a fürthi előljáró szerdán a CSU-ból történő visszavonulását. A nemzet nem egy rövidke tájékoztatóból értesült a történet végéről, hanem a Vanity Fair című lapból. Már a kilépésről szóló nyilatkozat megválasztása is jelezte, hogy micsoda médiatehetség rejtőzködik a bajor vidéken. A Vanity Fairnél szebb pártkarrier véget nem is kereshetett volna. A csend sohasem jellemezte Pauli rövid – de meredek – médiakarrierjét, amióta felhívta magára a figyelmet azzal a váddal, hogy Stoiber kancelláriája magánéletében kutakodott. Ezzel a bírálattal hozzájárult az akkori miniszterelnök és pártelnök bukásához, majd megjelentek azok a latex kesztyűs fotók a Park Avenue nevű lapban, melyek minden férfi konkurensét elsápasztották. Ott volt a BUNTE címlapja, ahol Pauli a kék-ezüst bajor zászlóba burkolózva feloldotta az esztétika és politika ellentétét, s a határidőre kötött házasság javaslatával arról is gondoskodott, hogy a CSU családpolitikája távoli földrészeken is vita kérdésévé vált. Ennek persze nem örült igazán a pártvezetés, mely csak akkor tudott fellélegezni, amikor a pártelnökségért induló Pauli asszony csak mikroszkóppal érzékelhető (24 szavazatos) eredményt ért el a szeptember végi kongresszuson. Ez a hatalmas bukás már a válás kezdeteként volt érzékelhető, még akkor is, ha Pauli akkor még azt hangsúlyozta: a CSU-ban kíván maradni. Médiaszempontból nézve az advent előtti időszak amúgy is alkalmasabb a nagy távozásra.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Norbert Jessen Számos holokauszt-túlélő szegénységben tengődik címmel ismerteti a német pénzügyminiszter izraeli útja előtt kirobbant újabb kárpótlási diskurzust. Komoly vitát váltott ki mind Izraelben, mind Németországban, amikor Rafael Eytan nyugdíjügyi miniszter két héttel korábban felvetette a német pénzügyi segítség igényét, hogy ezzel elégítsék ki a holokauszt áldozataival kapcsolatos, feltűnően megnövekedett kiadásokat. A dilemma lényege: az úgynevezett luxemburgi szerződés, egyszeri összegről szóló megállapodás volt, vagy csak egy lépés a sok közül, amellyel Németország a túlélőkkel szembeni állandó felelősségének kívánt megfelelni. Az elmúlt években Izrael ötször annyit költ a holokauszt túlélőire, mint amennyit a német kárpótlási összegek fedeznek Erre a következtetésre jutott egy évvel ezelőtt az izraeli számvevőszék, amikor több ezer nyomorban élő holokauszt-túlélő helyzetét vizsgálta.
-Nem újratárgyalásról vagy a szerződések ismételt megnyitásáról van szó, hanem egy humanitárius problémáról, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni – nyilatkozta a nyugdíjügyi minisztérium szóvivője néhány nappal Peer Steinbrück (SPD) német pénzügyminiszter izraeli látogatása után. A szociáldemokrata politikus már június óta ismeri Eytan álláspontját, ugyanakkor máig nem adott egyértelmű választ az izraeli felvetésekre. Jelenleg német és izraeli szakértőkből álló munkacsoportok felállításán dolgoznak, nekik kellene felmérniük a probléma nagyságát és javaslatot tenniük a lehetséges megoldásra.
