Az utcák olyan neveket viselnek, mint Kandinsky fasor, Klee és Klimt út, ami pedagógiai lelkesedésről tanúskodik. Thomas Zapf – a Daimler 40 esztendős hegesztője – szerint nyoma sincs itt az esztétikának. „Ha az ember kinéz az ablakon, akkor semmi szépet sem lát. Nincsenek sétálóutcák, kávéházak, mozik, ruházati boltok.” A balkonon műholdvevő tányérok figyelnek. „Sokan behunyják a szemüket, elássák magukat a lakásukban és nem foglalkoznak azzal, ami az utcán történik.” Az utcai bűnözőkre, a kábítószer-kereskedőkre, a razziákra, a fogadóirodákra, a verekedésre, a bevándorolt oroszokra gondolt, akik a bevásárlóközpontok előtt leisszák magukat és azokra a nőkre, akik egyedül már nem mernek kimenni az utcára.
Én görögökkel és törökökkel nőttem fel, s ma is számos külföldi barátom van – magyarázza az őslakos. „De a viszonyok már elviselhetetlenek. Túl sok szociálisan gyenge személy gyűlt össze egy helyen, és egy kicsi, antiszociális kisebbség lepusztítja az egész városnegyedet.
