Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Franz Solms-Laubach A Baloldali Párt politikus asszonya új Stasit követel című cikkében ismerteti a kommunista politikusnő lázálmait. Christel Wegner január vége óta a Baloldali Párt képviselőjeként ül a hannoveri tartományi ülésben és a „reakciós elemekkel” szemben ismét életre kívánja hívni a Stasit. Ezzel megtorpedózza pártja ama szándékát, hogy megszabaduljon az NDK-utódpártiság vádjától és a Stasi-bűnöktől eltávolodjon – írja a lap. „Azt hiszem, ha egy másik társadalmi rendszert létrehozunk, akkor szükség van egy olyan szervre, ami megvéd bennünket attól, hogy más erők, reakciós erők kihasználjanak egy ilyen lehetőséget és egy ilyen államot felpuhítsanak” – nyilatkozta a közszolgálati ARD televízióban.
A politikus asszony nem volt hajlandó az interjút a lapnak kommentálni, illetve azt pontosítani, mit értett „reakciós erőkön”. Egyértelmű viszont, hogy mit jelent a Stasi: az ellenzék állandó megfigyelését, a rezsim ellenfeleinek módszeres kínzását és az ellenállás minden formájának módszeres elnyomását. Wegner nemcsak a Stasit óhajtja visszahozni, hanem igazolni kívánta a berlini fal felépítését is. „A fal felépítése mindenesetre egy olyan intézkedés volt, amivel megakadályozták, hogy a nyugatnémetek az NDK-ba menjenek, ott tönkretegyék a gazdaságot az olcsó bevásárlásaikkal.” A küszöbönálló hamburgi választásokon többen is indulnak a Német Kommunista Párt (DKP) tagjai közül a Baloldali Párt listáján, akik hasonlóan radikális álláspontot képviselnek.
Az alsó-szászországi CDU-frakcióvezető felszólította Christel Wegnert, hogy Stasi-nyilatkozata miatt mondjon le mandátumáról. „Ez elviselhetetlen kigúnyolása a Stasi áldozatainak. Felszólítom a Baloldali Pártot és frakcióvezetését, hogy gyorsan határolódjanak el Wegner asszony követeléseitől és vonják le a szükséges következtetéseket” – nyilatkozta McAllister.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Thomas Vieregge Hamburg: „A mocsok lehúzza az egész városnegyedet” című cikkében ismerteti a Hanza-város multikulturális rögvalóságát. „Mümmel”-nek (nyammogónak – szerk.) nevezik a lakók a hetvenes években a Mümmelmannsberg nevű negyedben felhúzott lakótelepet, ahol jól látható a „prekariátus” összes problémája. Így hívják újnémetül a szociológusok a társadalmilag lecsúszottakat.
Az utcák olyan neveket viselnek, mint Kandinsky fasor, Klee és Klimt út, ami pedagógiai lelkesedésről tanúskodik. Thomas Zapf – a Daimler 40 esztendős hegesztője – szerint nyoma sincs itt az esztétikának. „Ha az ember kinéz az ablakon, akkor semmi szépet sem lát. Nincsenek sétálóutcák, kávéházak, mozik, ruházati boltok.” A balkonon műholdvevő tányérok figyelnek. „Sokan behunyják a szemüket, elássák magukat a lakásukban és nem foglalkoznak azzal, ami az utcán történik.” Az utcai bűnözőkre, a kábítószer-kereskedőkre, a razziákra, a fogadóirodákra, a verekedésre, a bevándorolt oroszokra gondolt, akik a bevásárlóközpontok előtt leisszák magukat és azokra a nőkre, akik egyedül már nem mernek kimenni az utcára.
Én görögökkel és törökökkel nőttem fel, s ma is számos külföldi barátom van – magyarázza az őslakos. „De a viszonyok már elviselhetetlenek. Túl sok szociálisan gyenge személy gyűlt össze egy helyen, és egy kicsi, antiszociális kisebbség lepusztítja az egész városnegyedet.
