A túlköltekezés két fő tételeként – amelyekre a visegrádi országokban kevesebbet költenek – a szociális, jóléti és lakásépítési támogatásokat, valamint a felhalmozott államadósság kamatait említi a jegybank elnöke. Magyarország olyan jóléti rendszert működtet, amit a gazdaság nem képes eltartani – emeli ki –, megjegyezve azt is: 2000–2500 milliárdot nem lehet pusztán a jóléti kiadások csökkentéséből megtakarítani, más költségvetési fejezeteknél is jelentős kiadáscsökkentésre van szükség. Az adósságszolgálatot fegyelmezett, az adósságállományt csökkentő költségvetési gazdálkodással és hiteles inflációellenes politikával tartja mérsékelhetőnek.
A feladatok között említi Simor a hibás oktatás-, szociális és foglalkoztatáspolitika megváltoztatását, a foglalkoztatás bővítését. Kifogásolja többi között a minimálbér növelését, amivel szerinte egész iparágakat űztek el, sőt javasolja, hogy vizsgálják felül, szükség van-e a minimálbér intézményére, a szociális segélyezésnél pedig olyan gyakorlat folytatását javasolja, ami – a munkaképesek esetében – kényszerít a munkára. E vonatkozásban szerinte a hasonló helyzetben lévő országok szabályozását kellene áttekinteni, nem pedig az Európai Unió fejlettebb országaiét, mert az ország nem ott van, és ami még rosszabb, nem is oda tart – teszi hozzá. Az MNB elnöke úgy fogalmaz: Magyarország számára ma az igazi kérdés „az állam emlőin tengődve fokozatosan lemaradni Európától, vagy öngondoskodással, a piacgazdaságot, felelősséget és kockázatot vállalva felzárkózni a visegrádiakhoz”.
