Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Oliver Pink „Viva Zapatero! De ennyi volt” című cikkében az európai baloldal jövőtlenségével foglalkozik. A Gusenbauertől Gyurcsányig, Browntól Beckig – A szociáldemokrácia május 1-je előtt válságban van alcímű írás sorra veszi az Európában lévő baloldali kormányzatok problémáit. Pink meglátása szerint a spanyol társadalom különösen mélyen megosztott, ám az európai szociáldemokraták tisztelik és másolják Zapaterót, ő lépett a „világító fáklya”, Tony Blair helyére. „Amúgy igen sötét a vörösök helyzete – fogalmaz Pink –, Olaszországban Romano Prodi balközép kormányát követően a kampányban Walter Veltroni esélytelen volt, Gyurcsány Ferenc hónapok óta súlyos nyomásnak van kitéve, s vasárnap a liberálisok a koalíció végéről döntenek”. Gordon Brownról pedig azt írja a lap: noha Blair távozása után ünnepelték, most csak nevetnek rajta, és már az első puccshírek is köröznek a Munkáspártban. Kurt Beckről még SPD-s kollégái sem hiszik, hogy a pártelnök alkalmas lenne kancellárjelöltnek, ezért a háta mögött már alternatívákról sutyorognak. Ausztria is ebbe a sorba illik. 2008-ig az SPÖ-ben elképzelhetetlen lett volna, hogy a szocialista kancellár leváltásáról gondolkodjanak. Alfred Gusenbauer húsvétkor kapott még egy utolsó lehetőséget. A párt azonban erősebb vezetést követel, többek között az ÖVP igényeinek visszaverését, valamint személyzeti kívánságaik teljesítését. Gusenbauer sorsáról nem utolsósorban a legbefolyásosabb szociáldemokrata és pártja, Michael Häupl és az ő bécsi SPÖ-je dönt. A következő szombaton a bécsi szocialisták kongresszusán a nyitóbeszédet a kancellár mondja, ahol meggyőzheti a párt bázisát.
Der Spiegel (spiegel.de)
Karl Dahmen, a közszolgálati NDR riportere a kieli evangélikus egyház levéltárának 1858-as anyakönyvében meglepő felfedezést tett: Max Planckot, a Nobel-díjas fizikust, a kvantumfizika felfedezőjét valójában Marx Plancknak hívták. A Marx név korábban a latin Marcus abban a korszakban megszokott németesítése volt. Többek között Bécs egyik kerülete is ezt a nevet – Sankt Marx – viseli, amit a szentről neveztek el. Kielben a dolog egyértelműnek tűnik: „Két bejegyzéssel rendelkezünk”, nyilatkozta Anneliese Detlefsen, az egyházi levéltár munkatársa. „Karl Ernst Ludwig Marx Planck, megkeresztelve a kieli St. Nikolai-templomban” – ez áll a keresztelési anyakönyvben latinul, míg a korabeli másolatban németül. Ezekből egyértelműen kiderül, a világhírű fizikus keresztneve Marx. Az iratokat Carl Friedrich Hasselmann lelkész hitelesítette, s ezzel azok máig érvényesek. Hiszen Schleswig-Holsteinben 1874-ben, 16 évvel Planck 1858. április 23-i születése után vezették be a hivatalos lakcímnyilvántartást. Dahmennek nincs kétsége a felfedezés hitelességével kapcsolatban. Eredetileg csak azt szerette volna megtudni, hogy kik voltak Planck keresztszülei. „Először egyáltalán nem értettem, hogy Marx állt a papíron”, nyilatkozta Dahmen a Der Spiegelnek. Majd utánanézett a kieli evangélikus archívumban, ahol a páncélszekrényben őrzik az anyakönyv eredeti példányát. Itt is ugyanaz a történet: hitetlenkedő fejrázás, meglepetés, s végül a meglepő név megerősítése. Mint Annette Göhres, a levéltár vezetője megerősítette: „Hosszú ideig ültünk a problémán. Minden kétség kizárva.” A müncheni Max Planck Társaság sajtóosztálya először e forrásból értesült az ügyről. Bernd Wirsing sajtószóvivő egyelőre óvatos, s meg kívánja várni a történet végét. Lehet, hogy az intézmény nemsokára mind a 78 németországi intézetének névtábláját kénytelen lesz kicserélni, mert Marx Planck Társaságnak kell azon állnia.
origo.hu
Nagyszabású hadgyakorlatot tartanak a Bakonyban, a Balatonnál is hallani
