Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Udo Ludwig Döbbenet az 1972-es olimpiai merénylettel kapcsolatos tézisek okán című cikkében ismerteti egy meglepő tézis utóéletét.
Arnd Krüger, a göttingeni egyetem sporttudományi intézetének igazgatója a német történettudományi konferencián felállította azt a tézist, hogy az 1972-es müncheni olimpián meggyilkolt zsidó sportolók tudtak a merényletről, és ezzel önként választották a halált, így kívánták Izraelt segíteni. Krüger mártírtézisét azzal magyarázta, hogy Izraelben „egészen eltérő testfelfogással” rendelkeznek a többi ipari nemzethez képest: Izrael például megkísérli minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozni a sérült életek létrejöttét. Ráadásul Izraelben a legmagasabb az összes ipari államon belül az abortuszok száma.
Ilan Mor, helyettes berlini izraeli nagykövet, a német politika és göttingeni egyetem határozott fellépését követelte a sporttudós ellen. „Ez a legrosszabb formája Izrael államának elembertelenítésének” – fogalmazott Mor, „s egy új formája az ismételten fellobbanó németországi antiszemitizmusnak, amit Izrael-bírálatba csomagoltak”. A konferencia résztvevői „hülyeségnek” nevezték az előadást, és meglepte őket az „antiszemita sztereotípia”, egyúttal következményeket követeltek az egyetem elnökétől.
Az egyetem azonban meg kívánja várni a Német Sporttudományi Társaság (DVS) állásfoglalását. Bernd Strauß, a társaság elnöke Krüger előadását „igen komoly eljárásnak” nevezte. A DVS elnöksége a következő héten kíván az üggyel foglalkozni. Krüger írásban is megerősítette a téziseit az egyetemmel szemben. Ugyanakkor beadványában hangsúlyozza: nem antiszemita.
1972. szeptember 4-én egy palesztin kommandó megtámadta az olimpiai faluban az izraeli sportolók szállását. A foglyok szabadon bocsátásáról zajló tárgyalások kudarcot vallottak, a túszejtés végül a fürstenfeldbrucki repülőtéren mészárlásba torkollt. Két izraeli edző, kilenc sportoló, egy német rendőr és öt terrorista veszítette életét a rendőrség túszszabadító akciója során. A válságkezelést és a biztonsági óvintézkedéseket később „kimondottan dilettánsnak” ítélték.
die tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali napilapban Wolf Schmidt Csökken a demokráciába vetett bizalom című cikkében ismertet egy megdöbbentő tanulmányt. Minden harmadik német állampolgár nem hiszi, hogy a demokrácia képes megoldani a problémákat. A tanulmány alapján minden második polgár elképzelhetőnek tartja, hogy jövőre nem voksol a Bundestag-választásokon.
Drámai módon hanyatlik a németek demokráciába vetett bizalma. Ez az eredménye egy, az SPD-közelinek számító Friedrich Ebert Alapítvány által végzett, ma nyilvánosságra hozott közvéleménykutatásnak. Minden harmadik német már nem hiszi, hogy a demokrácia képes megoldani az ország gondjait. Kelet-Németországban ez az arány még rosszabb, itt 53 százalék osztja ezt a felfogást. „Ez döbbenetes eredmény” – nyilatkozta a tanulmány elkészítését irányító Frank Karl az Ebert Alapítványtól.
A tanulmányhoz 2500 német állampolgárt kérdeztek meg. A társadalomtudósok már régóta megállapították a létező rendszerrel kapcsolatos lakossági fenntartásokat, eddig annak ellenére, hogy magát a rendszert megkérdőjelezték volna. Többek között Wilhelm Heitmeyer konfliktuskutató, aki a decemberben megjelent Német állapotok című tanulmányában a demokratikus rendszerrel szembeni növekvő elégedetlenségről szólt. De a „demokráciát magát” nem látta veszélyben.
A most publikált tanulmány eredménye szerint a megkérdezettek különösen elégedetlenek azzal, ahogyan a demokrácia magát most tálalja. Frank Karl állítása szerint a megkérdezettek negyede támogatta azt a kijelentést: „A nálunk uralkodó demokráciához nincs semmi közöm.” Keleten ez az arány eléri a 41 százalékot. Ezek a magas arányok még a kutatókat is meglepték. A tanulmány eredeti célja volt, hogy megállapítsák, miért marad távol egyre több személy a voksolástól. A közvélemény-kutatásban megkérdezettek közül minden második személy el tudja képzelni, hogy jövőre ne voksoljon.
A szakértők szerint az egyik oka a demokráciától való távolságtartásnak az az érzés, hogy Németországban nő a szociális igazságtalanság. Majd 60 százalék vélte úgy, hogy Németországra jellemző az igazságtalanság. Míg a válaszadók negyede érezte úgy, hogy személyesen is igazságtalanság áldozata.
