Lukács Csaba képes útinaplója – Szingapúr

Legalább tíz éve főállásban járom a világot – néha újságírói feladattal, máskor egy segélyszervezet önkénteseként, egészen ritkán pedig a kíváncsi turistát alakítva. Még nem vettem lajstromba a meglátogatott országokat, de bizonyosan bőven ötven fölött járok. Az utazásokból legtöbbször cikk születik ugyan, de egy napilap – vagy annak hétvégi magazinja – megköti az ember kezét: a feszes, a cikk témájához ragaszkodó tartalom és a bekerülő egy-két fotó néha igen keveset ad vissza magából az utazásból, annak viszontagságos örömeiből. Sokszor eszembe jutott: az olvasót talán az is érdekelheti, hogyan jutott el arra a helyre a szerző, és nem csak az, hogy miért. És kezdeni akartam valamit azzal a sok száz képpel is, ami ezeken az utakon készül. Ez a felület ideálisnak tűnik: blogszerűségéből adódóan helyet ad a szubjektumnak, a betűk nem veszik el a területet a képek elől, és mindezeken túl még talán hasznos is lehet azoknak, akik szeretn(én)ek utazni. Lesznek itt új történetek és régiek is – utóbbiak leginkább akkor kerülnek majd fel, ha én épp nem utazom sehova.