Simone de Beauvoir újraéled – táncban

„Testünk nem dolog, hanem helyzet: kapocs köztünk és a külvilág között, vázlata belső gondolatainknak” – írja Simone de Beauvoir író és filozófus, akinek idén ünnepeljük születése 100. évfordulóját. Simone de Beauvoir jövőbe tekintő, modern gondolataival és viselkedésével felzaklatta korát. Igazi nő volt, aki felvállalta nőiességét, és kutatta a női lét miértjét és evolúcióját. Izgalmas személyisége és érdekes művészete ihlette a S.T.Art Companyt, hogy olyan táncdarabot készítsen a Merlin Színházban, amelyben az érzelmek, a vágyak, valamint a testiség is megmutatkozik.

– A darab az 1940-es évek Párizsában játszódik. Mennyire táplálkozik az előadás a korabeli évek zene- és tánckultúrájából?
– Zeneileg egy picit. Van egy pár szám a darabban, ami a negyvenes évekből való. Összességében elvonatkoztattam a tértől és az időtől is. A díszlet nem korabeli, hanem egy átlátszó üvegasztal, így a fényhatások remekül tudnak érvényesülni.

– Miért akartál a kortól elvonatkoztatni?
– Jó kérdés. Azért, mert Beauvoir-nak az élete valahol minden nőnek az élete. Minden nő megél katarzisokat, és sokszor válaszút elé kerül, amikor el kell döntenie, hogy az értelmet vagy az érzelmet választja-e. A darab nincs korhoz és nemhez kötve, így a néző problémamentesen bele tudja helyezni magát a darabba, még a férfiak is. A problémák és az emberek mindig ugyanazok, csak más térben és időben vagyunk. Az ember mindig is ember marad.

– Mi jellemzi a te munkáidat?
– Mindenképpen a tánc van előtérben. Nagyon megtáncoltatom a táncosaimat. Fontos számomra, hogy akik megjelennek a színpadon, esztétikus megjelenést sugározzanak. A darabjaimmal az a célom, hogy a néző feltöltődjön, és elgondolkozzon azon, amit látott. A darab végén nem szeretném, ha hiányérzettel, ürességgel távozna a közönség, ellenkezőleg, inkább valamifajta megértéssel.

– Tudjuk, hogy Beauvoir egzisztencialista volt. Van korreláció az egzisztencializmus és a tánc között?
– Mindenképpen. Egy táncosnak nagyon komoly felelősséget kell vállalni a testéért. Az egzisztencializmus ugyanolyan fontosnak tartja a felelősségtudatot, mint a létezést. A tánc alapja a mozgás, tehát maga a létezés. Azáltal, hogy a táncos mozog, újabb energiákat szabadít fel, ami hatással van táncpartnerére, így újabb mozdulatok jönnek létre.

– Tervek a jövőre?
– Szeretem a sci-fit. Mindenféleképpen szeretnék a követkő darabomban sci-fi elemekkel dolgozni. Szeretem az embereket analizálni és tanulmányozni. Vonz a sokszínűségük, éppen ezért az embert több síkon kívánom megmutatni.