Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Bognár Magyarország: A szerencsétlen karizmatikus szemben a kemény szónokkal című cikkében Gyurcsány Ferencnek a politikai túléléséért folytatott reménytelennek tűnő harcát elemzi.
A nyári uborkaszezon nem téveszthet meg senkit: Magyarország forró ősz előtt áll. Minden akörül forog, hogy Gyurcsány Ferenc kisebbségi kormánya képes lesz-e elfogadtatni a 2009-es költségvetést. Az ehhez szükséges szavazatokat a legkönnyebben a két kisebb ellenzéki pártból, az MDF-től és az SZDSZ-től szerezheti meg a kormány – vélekedik Lakner Zoltán politológus. Ugyanakkor fontos ezeknek a kis pártoknak, hogy ne vetüljön rájuk a gyanú, támogatják és életben tartják a társadalom széles rétegeiben népszerűtlen szocialista kormányt. A kormányból történő kilépésüket követően főként az SZDSZ érdeke, hogy „következetes ellenzéki pártnak tűnjön”. Amennyiben Gyurcsányék nem képesek a költségvetést elfogadtatni, akkor „igencsak valószínűek” az előre hozott választások – véli Lakner.
Csizmadia Ervin szerint Gyurcsány nem teheti meg, hogy egykori koalíciós partnerének ne tegyen engedményeket. Így a költségvetésnek néhány olyan elemet is kell tartalmaznia – például adóreformot –, amely lehetővé teszi az SZDSZ-nek, hogy a költségvetést „arculatvesztés nélkül támogassa”.
Ugyan költségvetés nélkül is kormányozhatna a kabinet, de ezzel végleg elveszítené társadalmi támogatását. Csizmadia úgy véli, Gyurcsány és kormánya „ellentmondásos politikája miatt amúgy is eljátszotta hitelét a választóknál”.
Jelenleg egyik politológus sem lát az MSZP-n belül olyan személyt, aki Gyurcsány alternatívája lehetne. Ráadásul az MSZP igen vegyes alakulat. Gyurcsány ráadásul kiválóan ért ahhoz, hogy pártján belül az egyes hatalmi központokat egymás ellen kijátssza.
Vorwärts (vorwärts.de)
A német szociáldemokraták havilapjában Werner Loewe A vörös kirándulók című cikkében ismerteti az SPD utazási irodájának szervezésében megtett dunai hajókázáson gyűjtött élményeket. A szerző Budapest kapcsán megemlékezik a költségesen restaurált palotákról, a monarchia idejéből származó impozáns lakónegyedekről. A bevásárlóutcákban egymás hegyén-hátán tülekednek a luxusüzletek és drága butikok.
„Janos Molnar”, a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti munkatársa az esti politikai beszélgetés során bepillantást enged a csillogó kulisszák mögé. Magyarország szerinte ma az a nyugati ország, ahol a leginkább elterjedt a szélsőjobboldali gondolkodásmód. Különösen a fiatalok hajlanak erre. Az ország vesztesei a nyugdíjasok és a romák. „A német homlokzat mögött a balkáni valóság lopakodik” – hangzik összefoglalása.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Egyre több ember halálra koplalja magát című cikkében foglalkozik a Nyugat-Európában mind divatosabbá váló öngyilkossági módszerrel.
A javaslat François Fillontól érkezett. A súlyosan rákbeteg Chantal Sébire márciusban megkereste a miniszterelnököt, és segítséget kért a halálához. François Fillon ugyan ezt nem engedélyezhette, de a Franciaországban betiltott kegyes halál helyett az ételről és az italról történő lemondást ajánlotta.
Ugyan Chantal Sébire méreg által halt meg, de Fillon először beszélt egy olyan halálmódról, amelyről az eutanázia hívei hosszú ideje vitatkoznak. „Az élelmiszerről és folyadékról történő lemondás az idős és beteg emberek számára a humánus megoldás lehet, hogy befejezzék életüket” – áll a közelmúltban németül is megjelent A humánus és önrendelkező halál útja című könyvben. Ez a holland Wozz-alapítvány – az öngyilkosság híveinek szervezete – által kiadott könyv részletesen s pontosan taglalja a különböző öngyilkossági módszereket.
Hollandiából és az USA Oregon államából származó adatok szerint a táplálék megtagadása inkább az idősebb nők öngyilkossági módja, míg a gyógyszeres halálba segítést inkább a fiatalabbak és főként a férfiak esetében tapasztalják.
