A nézeteltérések máig megmaradtak. Szaakasvili Dél-Oszétia elleni támadását a kancellári hivatalban harakiri akciónak tekintik, amivel a grúz elnök besétált az oroszok csapdájába. Annyi bizonyos, Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár telefonon óvta a grúzokat egy katonai kalandtól. Azt, hogy az amerikaiak az akciót komolyan követelték, Berlinben kétlik.
Berlin ennek ellenére úgy érzi, hogy alternatíva híján kénytelen támogatni a nem kedvelt grúz elnököt. Nincs utóda, s azt nem kívánják megengedni az oroszoknak, hogy tankokkal kényszerítsék ki a rezsimváltást. Putyin a müncheni biztonsági konferencián elmondott, feltűnést keltő beszédében, jó egy éve világossá tette, hogy nem hajlandó a nyugati egyénieskedést, Koszovó elismerését vagy a rakétavédelmi rendszer Lengyelországba telepítését tovább elfogadni. Azóta kereste a revans lehetőségét. A Grúzia elleni háború – így látják Berlinben – Putyin müncheni politikai irányvonalának folytatása.
Merkel sohasem kerülte szűk körben vagy a nyilvánosság előtt az ütközést Putyinnal. A négyszemközti találkozókat elutasította, ami Gerhard Schröder és Putyin között egyébként megszokott volt.
Merkel szerint Grúzia talán egy taktikai győzelem Moszkva számára, de egy súlyos következményekkel járó stratégiai vereség, mely hosszú távon befolyásolja az Oroszországról kialakult képet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!