Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Listavezető ambícióval című cikkében elemzi az európai parlamenti választásokra készülő szociáldemokraták elképzeléseit. Az SPD pártvezetése Martin Schulzot, a régi EP-képviselőt és az Európai Szocialista Párt (SPE) frakcióvezetőjét jelölte listavezetőjének. Az SPD kitart ama követelése mellett, hogy ők jelöljék a következő német uniós biztost. Schulz erre alkalmas jelölt, nyilatkozta Kurt Beck szociáldemokrata pártelnök Berlinben. A német uniós biztos személyére mindkét nagy párt igényt tart. Formális szabályozás erre az esetre nem létezik. Günter Verheugen (SPD) a bizottság elnökhelyettese már bejelentette: 2009-ben nyugdíjba vonul.
Schulz kijelentette, azért fog küzdeni, hogy a jövőben a bizottság törvénykezdeményezéseinek meg kelljen becsülnie a szociális következményeit. Ezt a szabályozást tartalmazta a lisszaboni szerződés, de az ír nemet követően már nem lép hatályba júniusig. Mint fogalmazott: a jelenlegi brüsszeli vezetésben túl sok az olyan személy, akit kizárólag a „haszonmaximalizálás” érdekel.
Schulzot jó szónoknak, kompetensnek, törekvőnek és vitázó kedvűnek tartják. Az egykori békeaktivista és könyvkereskedő végzettségű würseleni politikus 19 évesen lépett be az SPD-be. 31 évesen lett Schulz szülővárosa és egész Észak-Rajna–Vesztfália legfiatalabb polgármestere. 1994-ben választották először az Európai Parlamentbe, ahol 2000 és 2004 között az SPD-képviselőket vezette.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Markus Wehner Hogyan viszonyul Berlin az oroszokhoz? című cikkében foglalkozik a kaukázusi válság apropóján a kétoldalú kapcsolatokkal.
Angela Merkelt sokkolta, amikor 2006 februárjában a müncheni biztonságpolitikai konferencián találkozott Michail Szaakasvili grúz elnökkel, aki egy beszédében Grúziát földi paradicsomként ábrázolta, virágzó gazdasággal és hibátlan jogrendszerrel. Merkel szerint a kiszámíthatatlan grúz elnököt Washingtonban túl kritikátlanul szemlélik.
A nézeteltérések máig megmaradtak. Szaakasvili Dél-Oszétia elleni támadását a kancellári hivatalban harakiri akciónak tekintik, amivel a grúz elnök besétált az oroszok csapdájába. Annyi bizonyos, Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár telefonon óvta a grúzokat egy katonai kalandtól. Azt, hogy az amerikaiak az akciót komolyan követelték, Berlinben kétlik.
Berlin ennek ellenére úgy érzi, hogy alternatíva híján kénytelen támogatni a nem kedvelt grúz elnököt. Nincs utóda, s azt nem kívánják megengedni az oroszoknak, hogy tankokkal kényszerítsék ki a rezsimváltást. Putyin a müncheni biztonsági konferencián elmondott, feltűnést keltő beszédében, jó egy éve világossá tette, hogy nem hajlandó a nyugati egyénieskedést, Koszovó elismerését vagy a rakétavédelmi rendszer Lengyelországba telepítését tovább elfogadni. Azóta kereste a revans lehetőségét. A Grúzia elleni háború – így látják Berlinben – Putyin müncheni politikai irányvonalának folytatása.
Merkel sohasem kerülte szűk körben vagy a nyilvánosság előtt az ütközést Putyinnal. A négyszemközti találkozókat elutasította, ami Gerhard Schröder és Putyin között egyébként megszokott volt.
Merkel szerint Grúzia talán egy taktikai győzelem Moszkva számára, de egy súlyos következményekkel járó stratégiai vereség, mely hosszú távon befolyásolja az Oroszországról kialakult képet.
