Önmagában nemcsak a hazugság a lényeges Gyurcsány őszödi beszédében, hanem maga a tettenérés és az arra adott végtelenül cinikus válasz – állítja az MNO-nak Bogár László. Mindez lökésszerűen fejti ki negatív hatását, társadalom-lélektani szempontból rendkívüli erővel. Az eltelt közel két év során a lelki-erkölcsi lepusztulás nagymértékben gyorsult – mondta a közgazdászprofesszor közbevetésünkre, miszerint a korábbi időszak „hazugságörvénylése” vajon mérséklődött-e napjainkra.
A helyzet persze nem egyszerű, mert a rosszkor, rossz helyen és rosszul kimondott igazságok legalább akkora tragédiákat okozhatnak, mint a hazugságok – idézi Csoóri Sándor szavait Bogár. Mint mondta, a hazugság komplex fogalom, a társadalmak általában elítélik, ugyanakkor különböző formáit viszonylag jól tolerálják, sőt elvárják („kegyes hazugság”). Amellett, hogy a hazugság elítélendő, azt is tudomásul kell venni, hogy az ember 3-5 éves kora között megtanulja, hogyan „kell elrejteni a valóságot, hogyan kell színlelni” – ebből kiindulva egy átlagos életkort megérő nyugati ember élete során akár 20-30 ezerszer is hazudik. Ezek persze nem mindig brutális hazugságok, ám ha minden pillanatban minden igazság „kezeletlenül” érkezne meg a „címzetthez”, azzal jelentősen növekedne a konfliktusok intenzitása a közösségekben. Vagyis a színlelés akár segítheti is az emberi együttműködést – tette hozzá Bogár.
Öröklődik a hazugság struktúrája
Bibó István szavaival úgy fogalmazott, ha egy emberi közösség hosszú időn keresztül beszorul a hazugságoknak egy sajátos rendszerébe – ahol nem lehet és nem is szabad kimondani a valóságos összefüggéseket –, ott minden nemzedék a hazugság struktúráját örökli. Ennek következménye: az emberek megtanulnak hamisan, cinikusan együtt élni a rendszerrel. A társadalom elfogadja, hogy az igazmondás hiánya strukturálisan kódolva van – fogalmaz a professzor. A kisebbségbe szorult, „túlfeszült lényeglátók”, akik az igazság minden körülmények közötti kimondása mellett kardoskodnak, szemben állnak az egyre nagyobb számban létező „cinikus-hamis realistákkal”. Utóbbiak – Bogár szavai szerint – „a lét alapvető talapzataként fogadják el, hogy hazugságban élünk”. Ez a sajátos szelekció pedig egy patologikus munkamegosztáshoz, illetve az „elitek fordított kiválasztódásához” vezet, az értelmi-erkölcsi züllés pedig aláássa a munka és a tanulás becsületét is. Bogár úgy látja: egyfajta szelekciós előnnyé válik a normaszegésre való hajlandóság, így egyre inkább azok a személyek kerülnek a legmagasabb pozíciókba, akár a legmagasabb közjogi tisztségekbe is, akikben ez a gátlástalan kisszerűség a lehető „legjobb kombinációban van jelen” – mármint az önmaguk szempontjából „legjobb”, merthogy egy társadalom számára végzetessé válhat, ha a normaszegés válik normává.
A rendszerváltás rendszere folyamatos süllyedést, illetve értelmi és erkölcsi züllést hozott magával, emellett a Gyurcsány beszédének kiszivárgása óta eltelt két esztendő megmutatta, hogy a „romlás virágai” még inkább szárba szöktek – vázolja az egyetemi tanár. Ma már a társadalomban jelen van az az élmény is, hogy „itt mindent szabad, itt úgyis megtörténik minden” – mindehhez Gyurcsány beszéde még felmentő ideológiát is adott. Nem lenne meglepő – állítja Bogár László –, ha a normaszegés az emberi élet olyan dimenzióiban is felerősödne, amelynek „semmi köze nincsen a politikai-uralmi szintekhez”.
Minden dimenzióban érvényesül a normaszegés
Hogy ezzel találkozunk-e napi szinten? – A közlekedéstől kezdve a vendéglátásig, vagy bármely más együttműködést igénylő terekig, mindenhol „szembejön velünk a normaszegés” – fogalmaz a professzor, aki szerint ha az együttműködés szálai szétszakadnak, a keretei szétrobbannak, az „minden túlzás nélkül végzetes következménnyel járhat egy emberi közösség számára”.
A hazugságot hazugsággal próbálja meg gyógyítani a rendszer. Erre példaként a professzor az egyre szaporodó lincseléseket, tanárveréseket és a súlyos baleseteket hozza fel, ahol egyértelmű a „szabályok durva megszegése”. Úgy látja: a média mindent megtesz annak érdekében, hogy e tragédiákat elszigetelt eseményekként állítsa be, holott ezek összefüggő rendszerben történnek – „ezek nagyon is összefüggenek, az általános lelki, erkölcsi és szellemi lezülléssel vannak kapcsolatban”.
Anarchia: a hatalom sem tud megvédeni minket
E folyamat három fázison megy keresztül Bogár szavai szerint: az anómiától az anarchián át a káoszig. Az első fázisban megsemmisülnek a legbelsőbb lelki struktúrák, az elemi erkölcsi-együttműködési normák, ez szivárog át az élet egyéb területeire. Az anarchia után, a kialakuló káoszban aztán már a rendészeti eszközök, a zéró tolerancia sem lesznek képesek megállítani, még csak mérsékelni sem a züllés folyamatát. A magyar társadalom abban az illúzióban él – mondta Bogár –, hogy mindez rendészeti eszközökkel még megállítható, ám „ez végzetes tévedés”. Egy emberi közösség csak akkor tud életben maradni, ha minden tagja által betartott, világos szabályok szerint képes működni. Egy olyan általános lelki-erkölcsi-szellemi rendszer alkotja a legmélyebb talapzatot, amelyen állva a közösség minden egyes tagja elhiszi és vallja, hogy rá és mindenkire kötelezőek a fennálló szabályok. Ennek éppen az ellenkezője felé haladunk – mondja Bogár. Úgy látja, „irgalmatlanul sok a szabály, de ezek nem képesek egy koherens rendszerré összeállni, kaotikus a jogi-erkölcsi szabályozási rendszer”. A jelenlegi szisztémát sem tartja be a társadalom jelentős része.
Az általános légkör folyamatos normaszegésre ösztönöz, illetve erősíti azoknak a karaktereknek az elterjedését, amelyek a szó legszorosabb értelmében tökéletesen gátlástalanok, semmilyen normaszegéstől nem riadnak vissza annak érdekében, hogy a saját vágykiélési késztetéseiket teljesítsék – felelte Bogár arra a felvetésre, amely szerint általánosságban elmondható-e, hogy egy olyan súlyos lelepleződés után, mint amilyen például az őszödi „drámai monológ is volt”, csak nagyfokú egoizmussal, esetleg hatalomvággyal bíró emberek lehetnek képesek megőrizni pozícióikat.
A professzor úgy látja, „jó úton haladunk afelé”, főleg a fiatalabb generációk, akik már azt tanulják meg, hogy a bármilyen hamis forrásból is táplálkozó vágyaikat, igényeiket akár az önpusztítás vagy a közösség bomlasztása árán is azonnal és teljes mértékben kielégítsék. Az önzésnek, illetve a gátlástalanságnak egy olyan rendkívül veszélyes karaktere erősödik – állítja a professzor –, amely elemi erővel tépi szét a még úgy-ahogy létező társadalmi együttműködési szálakat, amelyek biztosíthatnák a közösség egészséges létezését szolgáló elemi összetartó erőket.
origo.hu
Nem fog hinni a szemének – Mutatjuk, milyen esszéket írt volna a ChatGPT a magyarérettségin!
