A hetilap birtokába került tervezet szerint jelentősen meg akarják nyirbálni az év végi jutalék-, azaz az úgynevezett bónuszkifizetéseket. Ezen kívül módosítani kívánják a részvényekkel kapcsolatban érvényben lévő jogszabályokat, mégpedig oly módon, hogy a vezető beosztású menedzsereket csak négy év után illetné meg az úgynevezett opciós jog, azaz a részvények lehívásának lehetősége. Ezáltal még inkább érdekeltté kívánják tenni őket az adott vállalat gazdasági, illetve pénzügyi sikerében.
A kormánykoalíció – mint arról a Der Spiegel mellett a Handelsblatt is beszámolt – hónapok óta egyfajta kompromisszumos megállapodáson dolgozott a menedzseri jövedelmek szabályozását illetően. Az ezzel kapcsolatos vitát az váltotta ki, hogy nyilvánosságra került: egyes menedzserek csillagászati összegeket keresnek, a Volkswagenben részes Porsche vezetője, Wendelin Wiedeking például a tavalyi üzleti évben 60 millió eurót „vágott zsebre”.
Ezzel összefüggésben a Der Spiegel által „megszellőztetett” határozattervezet már a bevezetőjében leszögezte: a szociális piacgazdaság és az igazságosság szellemében elengedhetetlen olyan törvényes intézkedések kidolgozása, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági menedzserek díjazása és teljesítménye között ismét elfogadható viszony alakuljon ki. A hetilap információi szerint egy nyolcpontos programról van szó, amely az említettek mellett még egyebek között előirányozza: a felügyelő bizottságok a jövőben nagyobb jogköröket kapnának a vállalati vezetők fizetésének szabályozására, így rosszabb gazdasági eredmény esetén a fizetés jelentős csökkentésére. Értesülések szerint a kiszivárgott tervezet ellenére különösen a konzervatív CDU még nem hagyta jóvá az abban foglaltakat.
A menedzserek képviselői részéről ugyanakkor már elhangzottak az első tiltakozások, elutasítva a többi között azt az állítást, hogy a németországi menedzserek jövedelme a nemzetközi átlaghoz képest túl magas lenne. Az államot ugyanakkor megengedhetetlen beavatkozással vádolták. A Németországot is rendkívül erősen sújtó pénzügyi válság nyomán a gazdasági, illetve pénzügyi vezetők szinte az első számú közellenséggé váltak. Mindez felerősítette a kényszert a politikusok beavatkozására.
(MTI)
