Én nem tudom, hogy Trianon óta hány ember költözött (szökött, menekült) Székelyföldről Magyarországra. Legjobb gyermekkori barátom, Szász Feri egy erdélyi fiúka volt, aki 1956 óta az Egyesült Államokban él, szülőföldjére talán már alig-alig emlékszik. A Kádár-kori szellem azt sugalmazta a határon túl élő magyaroknak, maradjanak és boldoguljanak ott, ahol világra jöttek. A 2004. decemberi népszavazás megerősítette ezt a szuggesztiót. Az anyaország azzal mentegette szűkkeblűségét, hogy nyugi, az EU minden problémát megold. Ám a rendszerváltozás óta mégis sokan érkeztek hozzánk a Partiumból, itt keresve anyanyelvükhöz és lelkületükhöz illő hazát. A populáció irigyebb része románnak nevezte az újonnan jötteket, s idegenkedve figyelte szorgalmukat, leleményességüket, azt a kisebbségi lét által formált karaktert, amelyben erős az akarat, a jobb élet utáni vágy s a vonzalom a magyar létmód iránt. Nem vándorként jöttek, hanem úgy, mint aki hazatér.
(Magyar Nemzet, 2008. november 22.)
Nógrádi György
Globál Nógrádi Györggyel – Fellázadtak Brüsszel ellen az európaiak
