Frankfurter Allgemeine Zeitung
A napilapban Konrad Schuller Egy zsarolás mellékhatásai című varsói keltezésű cikkében elemzi a Steinbach-ügy hatását a kétoldalú kapcsolatokra. Miután Erika Steinbach lemondott a berlini üldözötti központ kuratóriumi posztjáról, Wladyslaw Bartoszewski, a Tusk-kormány Németország tanácsadója, egy napig győztesként állt a varsói színpadon. De már pénteken új hangok jelentek meg a lengyel vitában. Számos lapban, közte a két legfontosabban, a liberális Gazeta Wyborczaban és a konzervatív Rzeczpospolitaban, publikált vendégkommentárjaikban Bartoszewski sikerét pirhuszi győzelemként értékelték: az olyan fontos partner, mint Németország „zsarolásáért” Lengyelországnak még fizetnie kell, s ezen túl ez az eljárás tartalmilag és erkölcsileg kétes megoldás. „A német kormányfő biztosan nem fogja olyan gyorsan elfeledni miként szorították sarokba”, írta az egyik kommentátor.
Szerinte Steinbach tekintélye növekedett a támadások miatt, s Lengyelországnak adott alkalommal benyújtják a számlát. A Rzeczpospolitaban megjelent elemzés szerint a zsarolás a politikában olyan, mint az atomfegyver, csak akkor éri el célját, ha nem vetik be, mert „veszélyes mellékhatásai” vannak. Megkárosítják a bizalmat, a jóakaratot. Stratégiai értelemben a Bartoszewski taktikai sikere ezért nem kevesebb, mint a lengyel Németország-politika veresége. A vita erkölcsi tartalmi kérdéseit a Gazeta Wyborczaban Waldemar Kuczynski, a fordulat után az első demokratikusan megválasztott lengyel kormány minisztere úgy fogalmazott: „Pontosan, mint nekünk, mint minden más nemzetnek, a németeknek is joguk van arra, hogy saját történelmüket maguk írják meg, s senkinek sem szabad megpróbálnia, miként írják meg”. Nem kétséges, hogy a németek többsége elfogadja, hogy az ő népük a felelős a második világháborúért az abban elkövetett bűnökért.
Die Presse
Az osztrák napilapban Berlakovich meg kívánja fosztani hatalmától brüsszeli bizottságot című cikkében ismerteti a bécsi mezőgazdasági miniszter terveit. A brüsszeli bizottság harmadik sikertelen kísérlete után, amelyben szerette volna feloldatni az osztrák génkukorica termelési tilalmat, Niki Berlakovich szeretné ebben a kérdésben megnyirbálni az uniós bizottság jogosítványait. A bécsi néppárti tárcavezető pénteken kijelentette, „arra törekszem, egy a környezetvédelmi miniszterekkel közös kezdeményezésben megváltoztassuk az eljárást úgy, hogy minden ország maga dönthessen a génmanipulált növények termesztéséről.”
Az osztrák kormánynak hétfőn sikerült az uniós tagállamok többségét meggyőznie az álláspontjáról. A brüsszeli hivatal még a vereség előtt egy újabb nekifutást is kilátásba helyezett az ügyben, de látva az egyértelmű szavazási eredményt, egyelőre lemondtak erről. Berlakovich azonban meg kívánja akadályozni ezt az újabb kezdeményezést. Jó esélyt lát ama terve magvalósulására, hogy megnyirbálják a génmanipulált növények termesztése kérdésében a brüsszeli bizottság kompetenciáit. Hiszen a miniszteri találkozón még az olyan országok is, mint Hollandia, melyek maguk is erőteljesen használják a génkezelt kukoricát, hangsúlyozták, erről a kérdésről a tagállamoknak maguknak kell dönteniük.
Süddeutsche Zeitung
A német napilapban Stefan Kornelius Egy dán a NATO élére című cikkében ismerteti a lap értesülését, miszerint a jelenlegi koppenhágai miniszterelnök lehet az észak-atlanti szervezet főtitkára. A lap értesülése szerint Gordon Brown brit miniszterelnök, Angela Merkel kancellár és Nicholas Sarkozy francia elnök megegyezett a leendő főtitkár személyében. Ezzel Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök felkérése, még ha az Egyesült Államok bólintása hiányzik, biztosra vehető. Washington személyügyi álláspontját az április 4-i NATO csúcs hetében kívánja bejelenteni. Az 56 esztendős Rasmussen hetek óta a legesélyesebb jelöltnek számít. A dán politikus az év kezdete óta határozottan egyengette saját jelöltségét. Ebből a célból érkezett február 18-án Berlinbe, hogy Merkellel tárgyaljon a kérdésről.
A NATO főtitkári poszt ez év júliusától ürül meg, amikor Jaan de Hoop Scheffer, a jelenlegi főtitkár hivatali ideje lejárt. A jelentős európai nemzetek – Németország, Nagy-Britannia és Franciaország – megállapodása már előrevetíti a végleges döntést. Általában az Egyesült Államok el szokta fogadni az európaiak személyi javaslatát, míg az európaiak nem emelnek kifogást a NATO amerikai főparancsnoka (Saceur) ellen. Rasmussen Barack Obama és szűkebb tanácsadói köre számára még ismeretlen. Ezért az említett NATO csúcstalálkozón, még találkozni fog, ha nem is az elnökkel, de James Jonesal, nemzetbiztonsági tanácsadójával. Az Egyesült Államok politikai értelemben aligha találhat kivetnivalót Rasmussenben, csapatokkal támogatta az iraki háborút, s kész az erőteljesebb afganisztáni szerepvállalásra.
