Inotai életveszélyesnek tartja a pénzügyi politika lazítását

A befektetői bizalom fenntartása érdekében folytatni kell a szigorú fiskális politikát, ha valaki ezen változtat, a tűzzel játszik – mondta Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója kedden, a Gutmann Magyarország sajtóbeszélgetésén.

Az igazgató rámutatott: a befektetők ellenkező esetben megtagadják az ország finanszírozását, annyi belső tartalék pedig nincs, amiből a hiányt finanszírozni lehetne. Úgy vélekedett, hogy a lazítás következményeit elsőként a lakosság szenvedné el, amíg ily mértékben ki van téve a devizafinanszírozásnak. Ezzel a kártyával nem szabad játszani, mert életveszélyes – jelentette ki.

Magyarország tavaly októberben leszakadt a közép-kelet-európai országoktól, komoly pénzügyi válságba került, a nemzetközi szervezetek segítsége nélkül árfolyamválság következett volna be. „Január óta újra egy cipőben járunk – a nagy belső piaccal rendelkező Lengyelországot kivéve –, az ország pénzügyi sebezhetősége azonban még mindig nagy, a felhők még nem szálltak el, felelőtlen gazdaságpolitika esetén visszatérhetnek” – mondta.

Magyarország gazdasági sebezhetőségének három eleme van a professzor szerint: a külpiaci függés, az ágazati sebezhetőség és a gazdaság duális szerkezete. A külpiaci függés csökkentése érdekében meg kell keresni azokat a dinamikus piacokat, ahová a magyar export egy részét át lehet irányítani. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: a magyar gazdaságnak alapvető érdeke, hogy a térség stabil legyen és fejlődjön.

Az ágazati függésről szólva elmondta: Magyarország rossz, válságérzékeny termékekre (például autóipar) szakosodott. Úgy vélekedett: a magyar mezőgazdaságban óriási tartalékok vannak a foglalkoztatás és az export szempontjából is, élni kellene az óriási édesvíz kinccsel.

Inotai András szerint a társadalmi, tudati sebezhetőség is nagy, amit a rugalmasság, a szolidaritás vagy például a válságtűrő képesség mértéke jelez. Amíg nincs meg a társadalmi tőke, nem lehet sikeres gazdaságpolitikát folytatni – mondta. A professzor szerint a növekedés tartósan áttolódott Ázsiába, az üzleti körök ezt már felismerték, az európai társadalom és politika azonban még nem látja ezt a változást.

Pedig, ha nem szokunk hozzá, hogy erős verseny alakult ki, a következő 10-15 évben nehéz helyzetbe kerül a kontinens – jelentette ki. Az EU-ban alig van olyan, aki tartja a maastrichti kritériumokat – Magyarország most az öt legjobb között van –, a költségvetési hiányok jövőre is megmaradnak, s az állami eladósodottság sem csökken – mondta.

Úgy vélekedett, hogy a túlzott deficiteljárást valószínűleg nem veszik majd olyan szigorúan. A lehetséges megoldásokról szólva elmondta: a dekonjunktúra gyengítése érdekében munkahelyeket teremtő programokra lehet költeni. Durván meg lehet nyirbálni a költségvetési kiadásokat, erre azonban a politikusok feltehetően nem szánják rá magukat. A költségvetési bevételek magasabb adók kivetésével való növelése pedig a várható csekély növekedést is megfojtja.

Az Egyesült Államokban a 11 százalékos költségvetési hiányt a kutató szerint vélhetően csak felpörgetett inflációval lehet megoldani. A válságkezelés költségeit valakinek meg kell majd fizetnie – mutatott rá Inotai András. Ehhez nélkülözhetetlen a generációk közötti jövedelem-újraelosztás, amihez a generációk közötti őszinte párbeszédre van szükség, különben konfliktusok sora következik.

A professzor úgy vélekedett: Kelet-Közép-Európában megbomlott a jogok és felelősségek egyensúlya, azt várják, hogy az állam vállaljon felelősséget mindenki felelőtlenségéért. Az elmúlt években a térségben és Magyarországon is koraszülött fogyasztói társadalom alakult ki, mindenki a fejlettebb mintákat akarja követni. Társadalmi tudatváltás szükséges ahhoz, hogy felismerjék: a következő időszakban nem a fogyasztás, hanem a beruházások bővülésére van szükség – tette hozzá.

(MTI)