Egy szelet Afrika Budapesten

Trófeák, kikészített állatbőrök fogadják az érkezőt a Sáska preparátorműhelyben. Az oldalteremben, amely a Természetstúdió elnevezést kapta, Prihoda Judit kamarakiállítása látható Egy szelet Afrika címmel december 20-ig.

Két afrikai utazás, egy 2000-ben Dél-Afrikába tett állat- és növénymegfigyelő út és egy 2007-es namíbiai vadászexpedíció élményei ihlették a falakon látható festményeket és rajzokat, de az állatvilág, a vadásztéma az alkotó gyermekkoráig vezethető vissza. – Az állatvilág iránti vonzalom egy ki nem nőtt gyermekbetegségem lehet, hisz kiskoromban falun sokféle háziállat vett körül – emlékezik. – Ösztönösen szeretettel fordultam feléjük, s amikor kiderült, hogy szeretek rajzolni is, mi sem volt természetesebb, mint hogy az első rajzon egy ló szerepeljen.
Még fel sem vették a Képzőművészeti Egyetemre, amikor vadászati témájú munkájával első sikerét aratta: 1999-ben Csergezán-díjat kapott, azóta is számos illusztrációt készít kül- és belföldi, élővilággal és természettel kapcsolatos újság – például a Wild und Hund, Unsere Jagd német vadászújságok, a Nimród vadászújság, a Vadon újság, a Magasles, az Impresszum vizuális kommunikációs magazin, a Borigó magazin, az Evangélikus Élet, a Képmás családi lap – számára, pályázatokon vesz részt, többnyire szép sikerrel.
Az afrikai állatvilágot ábrázoló festményein egyszerre figyelhető meg az egyes fajok hiteles, olykor fotószerűen pontos ábrázolására való törekvése, s az a szándék, hogy az állatokat természeti környezetükkel, illetve az emberi világgal való együttélésükben mutassa be. Munkáinak egy részén a különböző törzsi viseletekben megjelenő afrikai emberek láthatók, ezeken minden viseleti darabot, eszközt vagy éppen hordozója tulajdonságait jelképező ékszert tudományos pontossággal ábrázol – az emberi és az állati világ találkozását érzékeltetve viszont sejteti azokat az idő mélyéig visszanyúló kapcsolatokat, ha úgy tetszik, az élet körforgását meghatározó természeti törvényeket, amelyek a két szférát elválaszthatatlanul összekapcsolják.
Talán épp a láthatón túli jelenségek, értékek iránti érdeklődése következménye, hogy afrikai népmeséket válasszon témának 2006-ban, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tervezőgrafikai diplomamunkájához. E munka, amelylyel elnyerte a Gál Mátyás Tervezőgrafikai Közhasznú Alapítvány ösztöndíját, egy 72 illusztrációt és 40 autentikus afrikai népmesét tartalmazó, százoldalas művészkönyv. Itt is arra törekedett, hogy Afrika állatvilágán túl az ott élő törzsek sokféleségét is bemutassa. „A kettő szorosan össze is függ, hisz ezek az emberek a szó szoros értelmében együtt élnek az állatokkal. Ez monda- és mesevilágukból is jó kitűnik. Szinte minden mesében az ottani állatvilág képviselőivel találkozhatunk, persze emberi tulajdonságokkal felruházva” – így kommentálja azokat a műveket, amelyeket a diplomamunkához készített, s amelyek közül néhány finom vonalú tollrajz, sokszorosított grafika szintén helyet kapott a kiállításon.
A két nagy utazás és a diplomamunka után, mondhatni, végképp megfertőződött Afrikával. Nem lett azonban teljesen hűtlen szülőföldjéhez és annak állatvilágához sem, hiszen közel tíz éve minden nyarát Gemenc vagy Gyulaj erdeiben tölti, és ott figyeli, festi, rajzolja a természetet a benne élő állat- és növényvilággal együtt. Ez talán egy másik kiállítás témája lehet majd.