Fehér Béla: Joulupukki

Tudtam én, hogy előbb-utóbb újabb zavar lesz a Mikulás körül, de miért pont ez az ügy legyen tiszta. A lappangó Mikulás–Télapó ellentét mindig is finoman jelezte, hogy a kérdés feldolgozatlan, ez azonban a rendszerváltásnak nevezett szexuális és monetáris forradalommal nagyjából megoldódott. A hatvanas évek boldog gyermekkorában nem sejtettük, hogy a problémakörre a nagy testvér árnyéka vetődik, vagyis Szent Miklós püspök elszigetelése a Mikulás–Sznyegurocska páros kiszorításával megy végbe, és persze ezért váltotta le nálunk is a Télapó a fehér szakállú Mikulást. Miként odaát Moszkvában is a Gyed Maroz uralta a havas proszpekteket, ráadásul a vak is látta, mennyivel jóságosabb és bőkezűbb, mint az egyház sötétjében tévelygő Mikulás, aki virgáccsal ijesztgette a gyerekeket. Igen ám, de a Télapó is átmenetnek számított. A Jézuska eltüntetése volt a végcél. Na, de ma már más szelek fújnak a tajga felett, lassan itthon is szögre akasztja csontjait a kommunizmus kísértete, erre tessék, Jézuskánk most került a legnagyobb bajba! Nyugat felől támadják, és erre aligha számított!

Gyerekeknek hirdetett karácsonyi meseíró pályázatot az egyik multi-üzlethálózat, ráadásul a pénzt sem sajnálták, a nyerteseket több tízezer forintos ajándékcsomaggal jutalmazzák. A feladat vonzóan egyszerű, egy színes kép alapján kell – a feladat szerint bensőséges – mesét írni. A képen, madártávlatból, havas falu látszik, éppen lenyugszik a nap, s a csillagos égbolt alatt megérkezik a Mikulás. A kezében piros bogyós magyalágat (Ilex aquifolium) tart. Ajándékokkal megrakott rózsaszínű szánkóját két szarvas (nem rénszarvas!) húzza át a légtéren, a falu felett. A szánkó elején amerikai zászló lobog, a puttonyába tűzve pedig egy másik, nehogy félreértés legyen.

Ha pályáznék, ez volna a mesém címe: Az eltévedt Mikulás. Mert úgy látszik, nem vette észre szegény, hogy átsuhant az Atlanti-óceán fölött, és Európában kötött ki. Az amerikai gyerekek most aztán hoppon maradnak, leshetik, hogy megérkezzen a kéményen át. És vajon mit szól Father Christmas, azaz Santa Claus váratlan felbukkanásához Joulupukki, a hivatalos Mikulás? Úgy tudjuk, mostanában a jól végzett munka fáradalmait piheni ki lappföldi magányában, hacsak nem valahol az Újvilágban kalandozik, valamely kulturális csereprogram keretében. De ezt nem nagyon hiszem. Csalódnék, ha Joulopukkit rá lehetne venni arra, hogy karácsonykor keresse fel az amerikai gyerekeket, ő ugyanis bizonyára tartja magát a Jézuskával régóta jól működő munkamegosztáshoz. Az egyik érkezik december 6-án, a másik december 24-én. Nemzedékek nőttek fel így! Nem akarunk szentestén Mikulást látni! Erre most itt repked felettünk a fellobogózott amerikai. Talán elege lett abból, hogy otthon lassan nagyobb ünnep lesz a november végi hálaadás, mint a karácsony, az pedig cseppet sem zavarja, hogy Jézuskánk babérjaira tör, hiszen ezt teszi az orosz Gyed Maroz, a svéd Jultomten vagy az olasz La Befana is, kik szintén karácsony táján, de legkésőbb vízkeresztkor toppannak be az ajándékokkal. De elég a csűrés-csavarásból, lássuk a pályázati mesémet!

Szent karácsony délutánján a gyerekek boldogságtól ragyogó arccal pucolták a cipőjüket. Ó, ha láttátok volna, micsoda lelkesedéssel suvickoltak bakancsot, félcipőt, szandált, ami lábbeli csak a kezük ügyébe került! Amikor elkészültek, mindet a szoba közepére rakták, hogy a Mikulás bácsi könnyen megtalálja. Kis betlehemet is tettek a cipők mellé. Közben odakint besötétedett, kezdetét vette a csendes éj, elérkeztek a várakozás percei. Izgalomtól kipirultan füleltek, mikor hallanak gyanús zörejt a kémény felől, s mikor szólal meg a csengettyű…
Hát ez így nem fog menni. Szépen kérlek, Joulupukki, küldd haza az amerikai Mikulás bácsit! Készüljön inkább a Valentin- napra!


(Magyar Nemzet, 2009. december 24.)