Jagdterrier: krampusz a rókalyukban

A terrierek tipikusan brit kutyák: Angliában, Skóciában, Írországban több mint kéttucatnyi fajtájuk van, de jutott belőlük Ausztráliába is. Csak kevés van közülük, amelynek hazája nem tartozik a brit korona fennhatósága alá. Ilyen a német jagdterrier.

Amikor az angolok kialakították a foxterriert, csak a fehér alapszínű kutyákat tenyésztették tovább, a sötéteket kizárták. Ám a foxterrier vérében ettől még ott csörgedezett a ma már kihaltnak tartott, de sok más fajtában továbbélő black and tan, avagy fell terrier vére, és ez időnként visszaütött, az almokban megjelenő fekete vagy fekete/cser színű kölykök formájában. Angliában ezeket kiselejtezték volna, néhány német vadásznak azonban a XX. század elején megtetszettek ezek a fajtaleírásba nem illő kiskutyák, és 1927-re megszületett a német vadászterrier. (A sötét színű kotorékebek leszármazottait később Angliában is elismerték önálló fajtaként, de csak jóval később, 1995-ben, patterdale terrier néven.)
Munkakutyák kitenyésztésénél a küllem mindig másodlagos szempont, de nem teljesen közömbös. A foxterrier esetében a fehér szín előnyben részesítésének célja az volt, hogy a lyukból hirtelen kiugró kutyát a puskával várakozó vadász véletlenül se nézhesse rókának. A németek azonban nem olyan kutyát akartak, amelyik kiugratja a rókát a kotorékból, hanem olyat, amelyik maga küzd meg vele odabent. Erre pedig igen alkalmasnak ígérkeztek a fell terrier tulajdonságait örökítő egyedek. A sziklás északangol talaj volt az, ami ezeket a kutyákat kőkeményre edzette: a vadásznak itt nem volt lehetősége ásással a terrier segítségére sietni, ha megrekedt a kotorékban. A németekhez pedig mindig is közel álltak a fekete/cser színű kutyák, amelyekben közismerten van egy adag „extra temperamentum” (elég csak a dobermanra vagy a rottweilerre gondolni), és a jagdterrier tökéletesen megfelelt az elvárásaiknak.
A német vadászterrier olyan, mintha a foxi és az ördög nászából született volna. Nála is megvan a két eltérő szőrtípus, bár a szálkás szőrű egyedek bundája a drótszőrű foxterrierétől eltérően nem igényel trimmelést. Színe lehet fekete-cser, de egyszínű fekete vagy vörösesbarna is. Remek szimatú, kiváló kotorékeb és vaddisznós kutya, emiatt szinte kizárólag vadászok tartják, bár a családban is vidám, örökmozgó kis krampusz, akinek az emberekhez való viszonya kifogástalan, a gyerekeknek fáradhatatlan játszótársa. Egyetlen gyenge pontja van csupán: hajlamos zsákmánynak vagy ellenfélnek tekinteni bármit, ami négy lábon jár – és egy pillanatra sem tántorítja vissza a túlerő…