Hervadozik a tulipán – Tőkésék „felköszöntötték” az RMDSZ-t

„Húszéves az RMDSZ – hirdeti plakát, meghívó, színpadi díszlet. Ünnepel a párt. Mi közünk hozzá? – gondolják sokan, a hallgatag és közömbös többség. Nem a mi ünnepünk – állapítják meg rezignáltan a csalódottak” - ad rövid helyzetjelentést a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének születésnapjáról Tőkés László és Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és ügyvezető elnöke közös szombati közleményében kijelenti, hogy az egységes erdélyi magyar politikai képviselet szétesett.

Húsz esztendővel ezelőtt egy minden erdélyi magyart befogadó, erejét sokszínűségéből merítő és a magyar szolidaritásra épülő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet létrehozására szövetkeztünk, annak felépítésén, működtetésén fáradoztunk – a „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk” jegyében. Így látja az RMDSZ indulását a királyhágómelléki református egyházmegye korábbi püspöke. Tőkés azonban megjegyzi, hogy a párt „húszéves fejlődéstörténete mást mutat.”

Tőkés és Toró meglátása szerint a „befogadó, a politikai sokszínűséget értékként tételező, a különböző véleményeket, a másként gondolkodást integrálni képes, a közös célokért egységesen cselekvő szövetség már jóideje a múlté. Az egységes erdélyi magyar politikai képviselet szétesett, romjait csendesen belepi az emlékezés és befedi az öncélú sikerpropaganda. Az alapító atyák szétszéledtek. Az ügyesebbek a régi név alatt, új tartalommal, mások viszont új név alatt, de a régi célokért, nagyrészük azonban félreállt vagy félreállíttatott”.

A politikusok úgy látják ma már intézményesen is több szereplős az erdélyi magyar közélet és politika. „A tulipán még hervadozva virágzik ugyan, akár jól szabott kormányzati öltönyök hajtókáján, akár a hűséges közösségi aktivisták munkaruháján, de sajnos már nem a magyar egység szimbóluma, mint volt hajdanán. Az RMDSZ ma csupán egyike az erdélyi magyar politikai szervezeteknek, még akkor is, ha egyesek ezt nem akarják tudomásul venni. Parlamenti képviseleti monopóliumát – egypárt-rendszeri beidegződéseivel együtt – ugyan még őrzi, az önkormányzati képviselet terén viszont már másokkal kényszerül osztozkodni.” A közleményben leszögezik, hogy a „helyzet gyökeresen megváltozott – a felelősség és a feladat ellenben a régi: a magyar érdek hűséges és következetes képviselete. Legtöbbször a kizárólagos többségi nemzetállami érdek ellenében. Ezt pedig eredményesen csak akkor lehet végezni, hogyha az állandó konfrontációs kényszert a fontosabb közösségi kérdésekben az összefogás és az együttműködés imperatívusza felülmúlja”.

Toró és Tőkés úgy véli, hogy „az évforduló – az emlékezés nosztalgiáján túlmenően – jó alkalom arra, hogy mindezeken elgondolkozzunk”. „Ha egyetértünk abban, hogy közösségként való megmaradásunk, gyarapodásunk eszköze és kerete a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi – területi, helyi és kulturális –autonómiaformák kiépítése, akkor abban is egyet kell értenünk, hogy ezt csak együttes erővel érhetjük el: az erdélyi magyar politikum és a civil társadalom együttműködésével, határozott fellépéssel és összehangolt cselekvéssel. Magyar összefogással” – zárul a közlemény.