Német vizsla: az ezerarcú „jágermester”

Németország bővelkedik vizslafajtákban, hiszen nemzetiségét tekintve német, fajtabesorolására nézve pedig vizsla a münsterlandi vagy a weimari is. Ha azonban német vizslát mondunk, nem ezeket értjük alatta, hanem azt a sokoldalú kutyafajtát, amely ma talán a világ legelterjedtebb vadászebe.

A német vizsla szárnyaló népszerűsége több dologra vezethető vissza. A legfontosabb, hogy kiváló képességű, sokoldalú mindenes kutyáról van szó, amely gyakorlatilag minden vadászati ágban bevethető: apróvadas kutyaként kiválóan keres és apportíroz, de szükség esetén megállja a helyét a sebzett nagyvad utánkeresésében is, állóra vagy dermedtre csahol, akár egy véreb, és a kotorékmunkára is csak azért nem használható, mert nem fér be a rókalyukba. A vadászaton túl egyéb kutyás sportokban is remekel: érdekesség, hogy szánhúzó kutyának is bevált. A kutyaszánversenyzők, különösen Skandináviában, előszeretettel használják fel hibrid versenykutyák, az úgynevezett eurohoundok kitenyésztéséhez, amelyek egyesítik a hagyományos szánhúzó fajták előnyös tulajdonságait a vizslák gyorsaságával és tanulékonyságával.
A sikerhez hozzájárulhatott a fajta rendkívüli változatossága is, hiszen a német vizslák közt csaknem minden vadász megtalálja az ízlésének megfelelőt. Négyféle szőrtípusban tenyésztik, ami egyedülálló a vadászebek között: a közismert rövid és drótszőrű mellett létezik szálkásszőrű, valamint hosszú szőrű német vizsla is, bár ez utóbbi származását tekintve kilóg a sorból, hiszen közelebbi rokonságban áll a münsterlandival, mint a fajta többi szőrváltozatával. Színére nézve a német vizsla lehet egyszínű csokoládébarna vagy fekete, illetve foltos, többé-kevésbé spriccelt, fehér alapon. Jellegzetessége az enyhén ívelt kosorr, amely profilját összetéveszthetetlenné teszi, és első pillantásra megkülönbözteti a hasonló színű, de „kacsaorrú” pointerekétől.
Német fajtáról lévén szó, nem kell csodálkoznunk azon, hogy ez a vizsla jól viseli a poroszos fegyelmet, így könnyen képezhető, ami szintén sokak számára vonzóvá teszi. Masszív testalkatú, szívós, de mégis elegáns, élénk és temperamentumos, de mégsem ideges. Kellő mozgatás mellett a városi életre is alkalmas, ennek ellenére – legalábbis Magyarországon – hobbikutyaként kevésbé elterjedt, ami azonban semmiképp nem válik hátrányára: az, hogy az állomány zöme vadászkézen van, garancia a fajta belső értékeinek fenntartására.