Ne állj az útjába, mert egyszerűen bedarál!

Az undergound él és virul, legalábbis ezt jelzi a Fallen Into Ashes és a Zero Tolerance zenekarok nemrég megjelent közös hanganyaga. A négyszámos split nagyon erős nótákkal operál; aki ismeri a bandákat, nem csalódhat, s csak ajánlani tudom a még „körön kívülieknek” is.

Amit most hallhatunk, az nem más, mint egy nagyon összeszokott, a zene iránt alázattal viseltető hardcore zenekar remek és érett anyaga, ami nemcsak az állandó tábornak kötelező lecke, hanem azoknak is, akik szeretnének kilépni a műfaj hagyományos keretei közül, s nem riadnak meg egy másfajta zenei dinamikától sem. Tapasztalat: elsőre furcsa a dalszerkezet (bár sokat egyszerűsödött), idegen a „színvilág”, de csak türelem, emberek, s akkor sorra jönnek elő az apró finomságok is. Csemege.

Tonnák alatt

A Fallennál jóval kevesebb hanganyaggal bíró Zero Tolerance (alapítva: 2004) olyan súlyos anyagot rögzített, amely könnyen agyonnyomhatja az óvatlan embert. Persze koncertekre ez kell: a szinte mázsás húrokra még ráerősít az eszméletlen gyorsaságú lábdob is. Annak, aki aggódna: a dobokat itt is Zsolti kezeli, ami nem is nagy meglepetés, ugyanis egyfajta „divat”, hogy számos személyi átfedés van a zenekarok között. Még egy példa: Peti mindkét bandában kezeli a basszusgitárt. Persze ennek egyik valódi oka az, hogy kevés a jó zenész ezekben a körökben, így az adott „felhozatalból” szemezgetnek a zenekarok.

A Zero nem sok időt ad a hallgatónak, rögtön elindul a gőzmozdony, szinte bugyog az adrenalin, az ember azonnal koncertekre akar menni, mert ha valami így tud pusztítani a lejátszóban, akkor a deszkákon – már ha van deszka – garantált a gőz kiengedése. Ilyenkor csak az veszi az ember kedvét, amikor egy-két arc bután megjátszott, zord ábrázattal és mellkason összefont karokkal áll végig egy koncertet. A Zero két száma a maga stílusában hibátlan: súlyos, könyörtelenül mászik bele az ember arcába, nem keres és nem is ismer kompromisszumokat, hozza a műfaj markáns jegyeit. Ha kell, gyors, ha pedig azt kívánja meg a nóta, lassan és kitartóan döngöli bele az embert a képzeletbeli betonba.


Norbi, Peti, Pucó (Fotók: Fallen Into Ashes/Zero Tolerance)

Mivel e sorok írója jól ismeri és nagyon kedveli a 2009-ben megjelent Poser – Fuck You című full CD-t, némileg csalódott az ének terén, bár lehet, „csak nehezen válik meg a régi kabáttól”. Semmi kétség: Richárd nagyon odateszi magát (némi háttérinfó a verebektől: hihetetlenül lelkes, és keményen kiveszi a részét a munkából), s ez hallatszik is a két nótán. Ám – egyelőre – nincs olyan markáns „röfögője”, mint elődjének. Kukac hozta a földi pokol mély tónusait, Ricsinek inkább „magas” a hangja, s ez nem illeszkedik teljesen a súlyos zenéhez. Szerintem. Persze két eltérő személyiség, eltérő hang. Ám ez csak egy benyomás, amit elnyomhatnak majd a koncertek adta élmények, az „új” hang elfogadása s az a tudat, hogy ebben az esetben mindennek úgy kell lennie, ahogy az van. A nóták nagyon „büntetnek”, csak ajánlani tudom.

A zenekarokról

Fallen Into Ashes
Alapítva: 1999

Tagok:
Elliott – gitár
Barney – gitár
Peti – basszus
Zozó – ének
Zsolt – dobok

Kiadványok:
Demo (2000)
Solely Dreaming the Reconstruction of a Forgotten Revolution (Burning Season Records, Austria, 2002)
Damned Are W... (Deadbutcher Records, Slovakia, 2003)
Laments for lost victories (Deadbutcher Records, Slovakia, 2006)
Split Cd with Penalty Kick (Edge Records, 2008)
Fallen Into Ashes Full length CD (Dzsukhell Records, 2009)
Split 7 with Zero Tolerance (Dzsukhell Records, 2009)

Zero Tolerance
Alapítva: 2004

Tagok:
Pucó – gitár
Peti – basszus
Richárd – ének
Zsolt – dobok
Norbert -Gitár

Kiadványok:
Poser – Fuck You Full CD (2009)
Split 7 with Fallen Into Ashes (Dzsukhell Records, 2009)