Ne hazudj a szemembe! + Képek + Videó

Három dolog miatt ódzkodtam megnézni a The Blind Side-ot. Egyrészt Sandra Bullock miatt, akit kedvelek, de mindig ugyanolyan filmekben játszik, ugyanúgy, ugyanolyan szinten, semmi nagy durranás vagy tűzijáték az égen. Ez a film viszont nem egy tinglitangli romantikus vígjáték, ahol csak az esetlen lánykát kell eljátszani, akit megment a hős lovag. Itt van egy léc, és azt át kell vinni. A másik az volt, hogy nem kedvelem az amerikai futballt. A harmadik pedig az, hogy elég cinikus vagyok ahhoz, hogy ne vágódjak hasra egy olyan történettől, ahol egy fehér nő küldetése megmenteni a szerencsétlen fekete utcakölyköt a biztos elzülléstől.

Erre a filmre mégsem tudtam semmi rosszat mondani. Körülbelül 5 perc után nyugodtam bele, hogy ez a film bizony megfogott, végigtolt mind a 100 yardon, és a gólvonal mögé ledobott. Touch down.

2009 meghatározó év lesz Sandra Bullock számára. Először is ott volt egyik legnagyobb komikus alakítása, a Nász-ajánlat. Aztán néhány hónap múlva szintén egy vígjátékban tűnt fel, az All about Steve-ben. Utána gondolt egy nagyot, feljebb rakta a lécet és átugrott egy Oscar-kaliberű drámába, a The Blind Side-ba. Eljátssza a bátor, rettenthetetlen családanyát, aki befogad egy fiatal néger focistát a családjába. A film címe egy amerikai futballban használt sportkifejezésre utal. Egy jobbkezes hátvéd a dobásakor a jobb oldalon nem látja azt az embert, aki mögötte jön, így azon az oldalon sebezhetővé válik – ez a blind side. Ennek kiküszöbölésére van a szerelőjátékos a támadóvonalban. John Lee Hancock filmjében Sandra Bullock játsza a blinde side-ot fedező „játékost”: egy családanyát, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy Micheal Oher a szegénynegyedből feljusson az amerikai futball csúcsára.

De igazából a középpontban nem Bullock áll. Sokkal inkább az újonc Quinton Aaron, aki Michael Oher szerepében állt helyt becsülettel. Amikor először találkozunk az esetlen, kétméteres tinédzserrel, épp egy sznob memphisi magániskolába próbálják beszuszakolni. Az IQ-ja alig 80, a felvételi bizottság még a születési dátumát sem tudja, mégis pusztán keresztényi szeretetből felveszik. A beilleszkedés nem megy egyszerűen, Michaelt zavarja a fehér fal és a sok fehér arc. Hol az iskola tornatermében alszik, hol pedig egy éjjel-nappali mosodában.

Mígnem egy fagyos estén meg nem látja az úton egy szál pólóban sétálni a gazdag Leigh Anne Tuohy (Bullock) és exkosárcsillag férje, Sean (Tim McGraw). Meghívják magukhoz. Innentől kezdve az erős akaratú asszonyt csak az érdekli, hogy Michael helyt álljon – az iskolában és a pályán is. A tananyag megértésében segítségére van Miss Sue (Kathy Bates) is. Leigh Anne megtanítja a fiúnak, hogy a család mindenek előtt való, és hogy meg kell védeni a tagjait. Ahogy ő is teszi a hatalmas mackóval, megvédi a múlt emlékeitől, a drogos anyjától is. És megad neki mindent, amit a fiú csak kívánhat. Csak egyet kér: ne hazudjon a szemébe.

A rendező, John Lee Hancock érti a sportban rejlő mágiát. Michael történetén keresztül mutatja meg nekünk, hogy a kitartás és a tehetség képes feledtetni a legborzalmasabb gyermekkori traumát is. Nem mellesleg a film egy igaz történetet mesél el, Michael Oher 2009-ben robbant be a futball világába, és ma már ünnepelt sztár. A Baltimore Ravens színeiben játszik az NFL-kupában (National Football League: amerikai nemzeti futball-liga, a sportág egyik legnevesebb ligája).

A The Blind Side nagyszerűsége 100 százalékig az apró, nüansznyi dolgokban áll. Bullock mesterien játssza a tipikus déli családanyát, és McGraw-val jó párost alkotnak. Miután McGraw eljátszotta az abszolút érzelmi analfabéta apát a Friday Night Lightsban, Bullock mellett átavanzsál bájos, támogató, családcentrikus férjjé visszafogott karizmával és lenyűgöző sármmal.

De minden, az egész film Quinton Aaronon áll vagy bukik. Ebből a szelíd óriásból még csillag válhat, ami nem is lenne olyan megdöbbentő. Oher szellemileg korlátozott, de telve van jó érzéssel, és Aaron képes közvetíteni az egész érzelmi világát pusztán a nézésével. Nincs felesleges párbeszéd itt, mégis a nézők tökéletesen tudják, mire gondol vagy mit érez Michael. Szintén figyelemre méltó, hogy a film kezdetén Oher még messze nem szereti a focit. Céltalan, elképzelése sincs, mi dolga is a világban, aztán kap egy sugallatot, és végül felfedezi magában a szunnyadó szenvedélyt.

Bullock és Aaron is zseniális, ahogy átugorják a köztük álló akadályokat, melyeket a múlt és a szociális körülmények emelnek, miközben elkerülik a nyilvánvalót és a kliséket. Kezdetben meg tudtam volna ütni Bullockot, amiért parancsolgat, és hideg, mint a jég. Majd szép fokozatosan feloldódik, és előbújik belőle a valódi anya. Vele együtt Michael is kinyílik, főleg miután összebarátkozik a család kisfiával, S. J.-vel.

Sodor, visz a film lendülete, nevetünk és sírunk, mint oly sokszor már, de ez mintha valahogy mégis más lenne. Valami megmagyarázhatatlan melegség járja át az embert, ahogy ezt a nagyra nőtt gyereket nézi, átölelni vágyom, a szemébe nézni és azt mondani: minden rendben lesz. Hívjanak baleknek, de néha jó látni, hogy jó dolgok is történhetnek jó emberekkel.

A film utolsó jeleneteinél nem arra gondol a néző, hogy ez egy történet a rasszizmusról vagy az osztály- és kultúrabeli különbségekről. Egy történet arról, hogy sebezhetőek vagyunk, és szükségünk van egymásra. Ez egy történet a családról.