Újabb riválisa akadt az Egyesült Államoknak?

Súlyos gazdasági problémáit leküzdve emelkedett az amerikai kontinens egyik legerősebb államává Brazília az elmúlt évtizedben. Az új nagyhatalom megjelenésére az amerikai politikának is választ kell találnia, de egyelőre a két fél között – eltérő érdekeik miatt – konfliktusokkal terhelt a viszony.

Az Egyesült Államok mindig is fontos regionális hatalomként tekintett Brazíliára, azonban a dél-amerikai ország szerepe az elmúlt évtizedben felértékelődött. Brazília gazdasági erejének növekedése és vezetőjének aktivitása révén fontos szereplőjévé vált a regionális és a világpolitikában egyaránt. Napjainkban a fő feladat Washington számára, hogy miként fordítsa le a kétoldalú kapcsolatok világába Brazília megváltozott szerepét – olvasható Shannon O’Niel elemzésében, aki az Egyesült Államok Latin-Amerikával való kapcsolatának kutatója.

Pici figyelem a válságokkal küzdő államra

Az elmúlt évszázadban az Egyesült Államok Brazíliára csupán méretéből és lakosságából kifolyólag, valamint a nyugati értékekre való nyitottsága miatt fordított figyelmet. A második világháború során az amerikaiak támogatták a brazil gazdasági fejlesztéseket, cserébe a dél-amerikai állam volt az egyetlen, amely csapatokat küldött az európai csatamezőkre. A háborút követően a brazil kormányzat támogatta az amerikai politikát a szovjet kommunista rezsimmel szemben. A Henry Kissinger vezette külpolitikai adminisztráció igyekezett megerősíteni a „különleges viszonyt”. A Carter-kormányzat az emberi jogok védelmébe és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásába kívánta bevonni a brazil vezetést. Az 1980-as években a két fél között egyre feszültebbé vált a viszony, aminek az oka az volt, hogy az amerikaiak ellenezték a brazil kereskedelmi politikát, valamint nem nézték jó szemmel, hogy Brazília nem kívánta óriási államadóssága kamatait kifizetni. A latin-amerikai ország pedig elutasította az amerikai katonai beavatkozásokat a közép-amerikai államokban.

Az 1990-es évekre az adósságválság megoldódott és a poszthidegháborús világban Brazília ismét az USA szívélyes partnerévé vált. Nagyrészt a térség demokratikus átalakulásának segítésében sikerült megállapodnia Cardoso brazil és Bill Clinton amerikai elnöknek az 1990-es években. A globalizáció előrehaladása azonban ismét felszínre hozott több problémát a két fél viszonyában. Az amerikaiak a szabad kereskedelem további bővítését szerették volna elérni, míg a brazil fél ettől elzárkózott. Az elmúlt öt évtizedben bár a két ország jó viszonyban volt egymással, a konkrét kezdeményezések és megállapodások száma viszonylag csekély volt.

Erősödő középosztály, pezsgő gazdaság

A bilaterális kapcsolatok az elmúlt évtizedben kezdtek megváltozni. Brazília egy természeti kincsekben gazdag, 200 milliós piaccal rendelkező, rendkívül diverzifikált gazdasággá vált. A dél-amerikai óriás évtizedekig magas inflációtól, árfolyam-instabilitástól és alacsony növekedéstől szenvedett, ezért minden előnye ellenére egy „nem kiemelten fontos terület” volt az amerikaiak szemében. Az 1990-es években Cardoso gazdasági reformjai következtében sikerült a fentebb felsorolt problémákat megoldani és sokat segített, hogy a reformok folytatódtak Inació Lula de Silva jelenlegi baloldali elnök alatt is. 2001-re a pénzügyi piacok is elismerték az ország eredményeit. A Goldman Sachs a BRIC-csoport (Brazília, Oroszország, India, Kína) egyik tagjának nevezte a dél-amerikai államot, amely képes lehet pár évtizeden belül a G8-ak gazdasági teljesítményét is meghaladni. A 2000-es években a korábbi makrogazdasági problémák megszűntek és megkezdődött a középosztály folyamatos bővülése.

Energianagyhatalom született

Ezekben az években az energiahordozók világméretű áremelkedése és a globális felmelegedés fenyegető veszélye a bioüzemanyagok használata felé terelte a washingtoni kormányzatot. A brazil bioüzemanyag-ipar az 1970-es évekre tekinthet vissza, amikor a katonai kormányzat a cukornád alapú etanol bevezetése mellett döntött, hogy így csökkentse a fosszilis forrásoktól való erőteljes függését. Az 1980-as évek végére minden harmadik motor már tiszta etanollal működött. A 21. századra Brazília dicsekedhet a leghatékonyabb bioüzemanyag-termeléssel az egész világon, amelynek nagysága az amerikaiéval konkurál. 2008 februárjában az etanol piaci részesedése meghaladta a hagyományos benzinét a dél-amerikai országban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Brazília partjai mentén hatalmas kőolajlelőhelyet fedeztek föl, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy az ország az egyik potenciális energianagyhatalommá vált a világban.

Nem mérgesedett el a viszony

Szemben Venezuelával, a Lula vezette baloldali-munkáspárti kormányzat lényegesen barátságosabb az Egyesült Államokkal, és korábban George Bush is jó viszonyt alakított ki a brazil elnökkel. Brazília felemelkedése kedvező időpontban jött az amerikaiak számára. A Bush-adminisztráció két háborút is viselt a világ más régióiban (Afganisztán, Irak), ezért az Andok területe kiesett a külpolitika látószögéből. A Fehér Ház bízott benne, hogy az ország képes fenntartani a dél-amerikai stabilitást, amit jól bizonyított Bush 2005-ös látogatása, ahol további támogatásáról biztosította Lulát.

Növekvő globális befolyás

Az elmúlt évek eseményei és az új amerikai adminisztráció még fontosabbá tették Brazíliát az USA külpolitikájában. A világgazdasági válságot követően a Brazíliával, Kínával és a többi felemelkedő gazdasággal való kapcsolat került a középpontba egy esetleges világméretű pénzügyi megállapodás kapcsán. A dél-amerikai állam ezért most már minden, a globális gazdaságot érintő tárgyaláson jelen van, amelyeken alapvető szerepet tölt be az Észak–Dél dialógusban. Az Obama-adminisztráció számára kiemelt fontossággal bír a klímaváltozás elleni küzdelem, amelyben Brazíliának fontos szerep jut, mivel a latin-amerikai nagyhatalom vezető a megújuló energiaforrások terén, valamint az erdőirtások elleni fellépésben. Brazíliában 46 százalékot tesz ki a megújuló energiaforrások felhasználási aránya, miközben a világátlag csupán nyolc százalék. Ráadásul mivel az Amazonas mentén található a világ legnagyobb őserdeje, ezért az ország központi szerepet játszhat az erdőirtások elleni küzdelemben. Az amerikai közéletben ennek ellenére még mindig nem kap akkora figyelmet a dél-amerikai ország, mint amekkorát megérdemelne – véli a cikk szerzője.

Eltérő érdekek hálójában

Ezen okok miatt Washingtonnak kezdeményeznie kellene egy különleges kapcsolat kialakítását Brazíliával – javasolja a cikk írója. Szerinte az amerikai adminisztrációban sokan egy kalap alá veszik az egész latin-amerikai térséget. Kevesen tudják például azt, hogy Brazília portugál anyanyelvű. Szükség lenne olyan nyomásgyakorló csoportokra, amelyek folyamatosan az adminisztráció napirendjén tartják Brazília kérdését. A belső viták vezettek el ahhoz, hogy több mint egy évig tartott, míg az Obama-kormánynak sikerült egy új brazil nagykövetet találnia, amely szintén gátolta a kapcsolatok dinamikus továbbfejlesztését – mutat rá O’Neil az elmúlt időszak egyik nagy hibájára.

Míg az USA számára a terrorizmus és a nemzetközi kábítószer-kereskedelem korlátozása számít elsőrendű szempontnak, addig ezek a kérdések nem a legfontosabbak a brazil kormányzat számára. Fölmerültek amerikai aggodalmak azzal kapcsolatban is, hogy Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnök 2009 novemberében hivatalosan Brazíliavárosban járt. A szabad kereskedelem kérdésében is hasonló dilemmák vannak napirenden. Bár mindkét nagyhatalom a globális szabad kereskedelem mellett érvel, alapvető érdekeik mégis gyakran eltérőek. Brazília csökkenteni, vagy esetlegesen megszüntetni kívánja az amerikai mezőgazdasági támogatásokat és a piacvédő mechanizmusokat. Az amerikaiak azonban a brazil iparban meglévő védelmi törvényeket csökkentenék.

Összességében megállapítható, hogy az Egyesült Államok felismerte az új nagyhatalom megjelenését a saját kontinensén, és megkezdődött a párbeszéd a két fél között. Ugyanakkor a szerző szerint a meglévő konfliktusok nagy száma miatt a „speciális kapcsolat” megvalósulása egyelőre még várat magára.

(Forrás: cfr.org)