Vasárnap este az egyetlen még szabadnak tűnő televízión (ATV) néztem a választási műsort. A szignálban a korábbi választások évszámai s az épp aktuális miniszterelnökök portréi sorjáztak egymás után. Visszafelé haladok, 2006: Gyurcsány Ferenc, 2002: Medgyessy Péter, 1998: Orbán Viktor, 1994: Horn Gyula és 1990: Orbán Viktor. Nem Antall József – Orbán Viktor! (A jól ismert portré, amely a Nagy Imre temetésen készült, 1989-ben.) Mindebből nem akarok messzemenő következtetést levonni. Egyelőre nem az elképesztő szervilizmus megnyilvánulásának tekintem a dolgot, csupán menthetetlen „szakmai hibának”. Nem akarok messzemenő következtetésre jutni abból sem, hogy a műsor egyik vendége (engem még meglepve) azt mondta: ő nem riad meg a kétharmadtól, mi több: nagy optimizmussal tekint a változások elé, s hogy a demokrácia diadalát ünnepelni jött a stúdióba (Ungváry Tamás). A másik vendég szerint (ő már nem lepett meg): „teljesen fölösleges jajveszékelni, hogy jaj, istenem, kétharmada lesz a Fidesznek, elvonszolják Kamcsatkára Magyarországot, micsoda hülyeség ez” (Kéri László).
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2010. április 28.)
dél - afrika
Fegyveresek gyilkoltak meg több embert egy bárban
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!