Hollandia a favorit az E-csoportban

Kevesebb, mint egy hónap van hátra a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság kezdetéig, a csapatok keretei még csak most formálódnak, mi mégis esélylatolgatásba fogtunk. Sorozatunk ötödik részében az E-csoportban helyet kapó négy válogatott, Hollandia, Dánia, Kamerun és Japán lehetőségeit boncolgattuk.

Hollandia

A narancsmezesek mindig a világbajnokság egyik esélyesének számítottak, már amikor sikerült kivívniuk a továbbjutást. Merthogy ez még a 21. században sem volt ennyire egyértelmű, erre remek példa a 2002-es seregszemle, amelyre nem sikerült kvalifikálnia magát a németalföldi csapatnak. Most azonban szemernyi kétség sem férhetett ahhoz, hogy a hollandok ott lesznek Dél-Afrikában, hiszen Európából elsőként nekik sikerült megszerezni a jogot az indulásra. Az Oranje csoportjában százszázalékos teljesítménnyel, 14 pont előnnyel végzett Norvégia előtt, a nyolc találkozón 17 gólt szerezve, s mindössze kettőt kapva. Az általában közönségkedvencnek számító hollandok legutóbb 1998-ban értek el számottevő eredményt vb-n, akkor negyedikek lettek, azóta viszont csak egy nyolcaddöntőbe kerülést tudnak felmutatni. Pedig az 1970-es években kétszer is sikerült döntőbe jutnia a Johan Cruyff vezette legénységnek, az utódok azóta viszont még csak meg sem tudták közelíteni ezt az eredményt.

A Bert van Marwijk vezette együttes most azonban arra készül, hogy meghódítsa a világot, s az esélyeket nézve erre minden sansza meg is van. A már sok próbát kiállt, ám még mindig fiatal Stekelenburg magabiztosságot sugároz a kapuban, s bár Edwin van der Sart nem sikerült meggyőzni a visszatérésről, az Ajax portása épp megfelelő megoldást jelenthet a csapat számára. A védelemben Heitinga (Everton), Mathijsen (Hamburg) és talán Boulahrouz (Stuttgart) helye is megingathatatlan, a bal oldali védő, Giovanni van Bronchorst pedig egyenesen megkerülhetetlen tényező, elvégre ő a csapatkapitány. S ha bármelyikük megsérülne, ott van a fiatal Van der Wiel, vagy a sokat tapasztalt Ooijer, esetleg a Bayern Münchenben hamar parkolópályára került Braafheid.

A középpályán igazi zsenik tolonganak, hiszen a védekezésben elnyűhetetlen Van Bommel (Bayern München) és De Jong (Manchester City) mellett számításba jöhet Sneijder (Internazionale), Van der Vaart (Real Madrid), vagy éppen Afellay (PSV) is, aki az otthon játszók közül az egyik legesélyesebb a kezdőcsapatba kerülésre.

A támadósorban pedig olyan klasszisok várnak bevetésre, mint a Milannál érdemtelenül mellőzött Huntelaar, a sérüléséből nemrégiben visszatért Van Persie (Arsenal), a másodvirágzását élő Robben (Bayern), valamint a küzdeni tudás magasiskoláját bemutatni képes Dirk Kuyt (utóbbi kettő akár a középpályán is feltűnhet), akiből – sokan állítják – soha sem kell kicserélni az elemet. S akkor már kár is bánkódni amiatt, hogy a pályafutása végéhez közeledő Van Nistelrooy be sem került a bő keretbe.

Az Oranje idén eddig egyetlen találkozón lépett pályára, akkor 2-1-re legyőzte az Egyesült Államok válogatottját, de a torna előtt megmérkőzik még Mexikó, Ghána és Magyarország legjobbjaival is. Így mi is testközelből érzékelhetjük majd, mennyire felkészült csapattal vág neki a világbajnokságnak a holland együttes.

Dánia

Egészen másfajta futballkultúrából érkezik a dán válogatott, amely egyre inkább kezdi elveszteni univerzális jellemét, sokkal inkább visszatérni látszik a skandináv gyökerekhez. A „magyar” csoportból kikerülő Olsen-legénység a selejtezők során csak tőlünk kapott ki, mégpedig odahaza, Koppenhágában 1-0-ra Buzsáky Ákos góljával. Már akkor látható volt, hogy meg lehet fogni a dánokat, csak nem szabad figyelmen kívül hagyni veszélyes támadóikat.

A története negyedik világbajnokságára készülő nemzeti csapat korábban 1986-ban, 1998-ban és 2002-ben vehetett részt a világ egyik legnézettebb sporteseményén, de számottevő eredményt eddig még nem sikerült elérnie. Mármint vb-n nem, hiszen 1992-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, igaz, 2008-ban onnan is hiányzott, így egy átmeneti időszak után most ismét virágzásnak indult a dán foci.

A válogatottat immáron tizedik éve irányító Morten Olsen jobbára kipróbált, megbízható harcosait viszi majd magával, így ragaszkodott a sérüléssel bajlódó Sörensen kapus behívásához is, miként Jörgensen, Grönkjaer és Rommedahl is ott lesz majd a keretben, annak ellenére, hogy előbbi kettő már „csak” a dán élvonalban játszik. Egyébként jó néhány idegenlégiós található a bő keretben, köztük az európai elithez tartozó Juventusban szereplő C. Poulsen, az Arsenalban remek szezont futó Bendtner, vagy éppen a Manchester United által is figyelt fiatal Kjaer, aki ugyan még a Palermo futballistája, ám aligha marad az, ha a világbajnokságon jó teljesítményt nyújt majd.

Némi meglepetésre befért a keretbe a Málagát erősítő Mtiliga, vagy a kevésbé ismert Enevoldsen. Az mindenesetre növelheti a dánok továbbjutási esélyeit, hogy a támadókkal Ebbe Sand, a korábbi Bundesliga-gólkirály külön fog foglalkozni a felkészülés alatt. Nem szégyen a jobbtól tanulni…

Japán

Bár a szövetségi kapitány, Okada Takesi a legjobb négy közé várja csapatát, a szakember szentimentalizmusával szemben mi jobb, ha a földön maradunk, s megpróbáljuk értékén kezelni a japánok esélyeit. Hiszen a légiósok száma jócskán megcsappant a korábbiakhoz képest, Haszebe (Wolfsburg), Honda (CSZKA Moszkva), Macui (Grenoble) és Morimoto (Catania) az a négy játékos, aki külföldön keresi a kenyerét a már szűkített keretből. A jelenség részben azzal magyarázható, hogy az utóbbi években ismét megerősödött a J-League elismertsége a kontinensen, sőt azon túl is. Erre jó példa, hogy az Eurosport minden héten bemutat legalább egy japán bajnokit, s folyamatosan összefoglalót sugároz a fordulókról. Nagyon sokan vissza is tértek hosszabb-rövidebb európai kalandozásukról a szigetre, köztük az a Kavagucsi is, aki már csak harmadik számú kapusnak számít a válogatottnál, s nem sikerült befutnia Angliában.

Mellette a régiek közül Narazaki, Nakazava, Nakamura, Endo és Inamoto képviseli még a régebbi szálat, közülük Nakamura és Inamoto lehet majd a csapat vezéregyénisége. 2006-ban igencsak vérszegény teljesítményt mutatott a vb-n a válogatott, hiszen kikapott Ausztráliától és Brazíliától, miközben Horvátországgal a tornák történetének egyik legunalmasabb mérkőzését produkálta egy 0-0-s döntetlennel. Mindenesetre azt azért elismeréssel kell jutalmaznunk, hogy 1998 óta folyamatos résztvevője a világkupának, még ha a részben hazai rendezésű 2002-es eseményt kivéve egyszer sem sikerült továbbjutnia csoportjából.

Idén már hét találkozón is túl van a kék-fehér alakulat, jobbára ázsiai vetélytársakkal mérkőzött meg, részben a 2001-es Ázsia-kupa selejtezői kapcsán. Három győzelem (Jemen 3-2, Hongkong 3-0, Bahrein 2-0) mellett két döntetlen (Venezuela 0-0, Kína 0-0) és két vereség (Korea 1-3, Szerbia 0-3) a mérlege. A dél-afrikai nyitányig pedig Korea, Anglia és Elefántcsontpart lesznek az ellenfelei.

Kamerun

A Szelídíthetetlen Oroszlánok is csalódást keltettek azzal, hogy 2006-ban nem sikerült kijutniuk a németországi világbajnokságra, pedig erre meglett volna minden esélyük, csak Woménak be kellett volna lőnie azt a büntetőt, amelyet az Egyiptom elleni sorsdöntő mérkőzés 95. percében ítélt meg a játékvezető. Ám a hátvéd hibázott, Kamerun vb-álmai pedig szertefoszlottak. Most azonban töretlenül haladtak történetük hatodik világbajnoki szereplése felé, hiszen a selejtezők második és harmadik szakaszában lejátszott 12 mérkőzésen kilenc győzelmet arattak, s csupán egyetlenegyszer szenvedtek vereséget: Togóban kaptak ki 1-0-ra.

A napokban Paul Le Guen szövetségi kapitány kijelölte 30 fős, bő keretét, melyben az európai topligákban edződő klasszisok is helyet kaptak. Így ott lesz Dél-Afrikában az utóbbi évek legjobb afrikai kapusának tartott Kameni (Espanyol), a Tottenhamben egymás mellett futballozó, a csatárok életét megkeserítő Bassong, Assou-Ekotto kettős, vagy a manapság már a török ligában játszó Geremi, R. Song kettős. S akkor még nem beszéltünk a Marseille együttesével francia bajnoki címet szerzett Mbiáról.

A középpályássorban több az ismeretlen arc, igaz, Makoun (Lyon) és A. Song (Arsenal) azért fel-feltűnt a televízió képernyőjén a Bajnokok Ligája-találkozókon. Előbbi lőtte például azt a gólt, amellyel csapata odahaza 1-0-ra legyőzte a Real Madridot a sorozat nyolcaddöntőjében. Mellettük az új generáció képviselői juthatnak még szerephez, így a Schalkéban játszó Matip, vagy a Kaiserslauternnel a német első osztályba jutott Mandjeck.

A támadók közül Samuel Eto’o a legnagyobb név, de az Afrika-kupán meggyőző volt Webo (Mallorca) játéka is, már amikor beállt, hiszen Le Guen nem számol vele kezdőként, mivel olyan labdarúgókkal kell megküzdenie az Eto’o melletti helyért, mint Emana (Betis), Idriussou (Freiburg), Choupo-Moting (Nürnberg) vagy a Tatabányán és Debrecenben is megfordult, Belgiumban az év csapatába is beválasztott Kouemaha (FC Bruges).

A sok meglepetés mellett tehát akadnak ismert nevek is a kameruni keretben, már csak az a kérdés, hogy a francia szövetségi kapitánynak sikerül-e megszelídítenie az olykor öntörvényű oroszlánokat, vagy azok továbbra is járják a maguk útját. Néhány hét múlva megkapjuk a választ.

Csoportmérkőzések

Június 14., Johannesburg, 13.30: Hollandia–Dánia

Június 14., Bloemfontein, 16.00: Japán–Kamerun

Június 19., Durban, 13.30: Hollandia–Japán

Június 19., Pretoria, 20.30: Kamerun–Dánia

Június 24., Rustenburg, 20.30: Dánia–Japán

Június 24., Fokváros, 20.30: Kamerun–Hollandia

MNO-tipp a csoport végeredményére:

1. Hollandia

2. Dánia

3. Kamerun

4. Japán